Ez alapján elolvasnátok egy történetet?

A lány neve Izabella. Vezeték névként az Ottó-t használja, az eredetit a családján kívül senki nem ismeri. Mert ciki. Apja a külváros leggazdagabb embere és egyben az egyik legfontosabb is, az ő neve Péter, és ő is az Ottó-t használja. Anyja Hedvig. Két húga közül az egyik két éve vesztette életét egy repülőgép szerencsétlenségben, azóta a család lelkiekben teljesen összeomlott. Az apját kivéve, őt csak a karrier érdekelte. Csupán egy hónapig gyászolta lányát, azóta ő a család egyetlen tagja aki, nem csak feketét hord.

Izabella becsomagolta az utolsó szendvicset is, amit ma az iskolába visz magával. A mai nap fontos, ma lesz Helga első napja az iskolában. Izabella sóhajtott egyet, a kezdet mindig nehéz. Természetéből adódóan nehezen illeszkedett be és sohase lett a társaság kedvence. Csak kevés, átmeneti barátja volt. Párkapcsolati szempontból sosem ismerkedett. Apja már egészen kicsit korában kijelölte számára az ideális partnert, egy gazdag vállalkozó, jóképű, de meglehetősen sznob fiát. Izabella a maga csendes módján kedvelte a fiút, tisztelte az apját és eszébe sem jutott megkérdőjelezni a döntését.

Megint sóhajtott egyet. Megigazította húga fekete blúzát, majd kézen fogta és mosolyogva intett anyjának.

-Szervusztok, drágáim! Sok sikert az első napra!

Kiléptek a kapun a forgalmas utcára.

-Milyen lesz?- kérdezte elgondolkodva Helga. Óriási, mélybarna szemeit nővérére függesztette. Tejfel szőke haja glóriaként keretezte az arcát. Az apja mindig büszkén kidüllesztette mellét, mikor társaságban megdicsérték lánya szépségét, vagy tréfásan megjegyezték milyen nehéz dolguk lesz a kislány leendő kérőinek.

-Jó lesz- nyugtatta nem túl nagy meggyőződéssel Izabella.-Biztos nagyon sok barátnőd lesz.

-De neked sincs sok barátod!- mutatott rá lényegre törően kishúga.

-Tudom- komorult el a lány arca.

Egy darabig csendben sétáltak, majd Izabella megállt egy fagyis-kocsi előtt. Kért egy gombóc csoki fagyit és átnyújtotta Helgának.

-Tessék, nyald el az iskoláig és ne szólj anyának róla.

-Köszi!-kiáltott fel boldogan a kislány-Te miért nem kérsz semmit?

-Nem, most nincs nagyon étvágyam.- Már a gyomra is összeszorult, ha rágondolt, ma ismét egy újabb iskola év veszi a kezdetét. A tavalyi év nem volt, valami fenomenális. Év elején az egyik fiú teljesen rámászott, de mikor Izabella vissza utasította, mindent megtett, hogy ez után pokollá tegye a lány életét. Izabellának csak eszébe kellett idéznie Dániel ellenszenves, fennhéjázó arcát, ahogy csúf vigyorba torzul, és még az élettől is elmegy a kedve. Szüleinek, természetesen nem szólt, mert a környék legelitebb iskolájába járt és nem szerette volna otthagyni.

Lassan megérkeztek az iskolához. Helgát odavezette leendő osztályához. Sok sikert kívánt neki, megpuszilta, majd oda állt saját évfolyamához.

Előtte nem sokkal egy alacsony, köpcös tartású alak fordult hátra. A lányra vigyorgott, majd villanó szemmel visszafordult, hangos baráti társaságához . A tekintete nem sok jót sejtetett. Izabella odébb fordul majd, egy félre esőbb helyen kiürítette gyomrának tartalmát.

Ez az év is ugyanolyan szörnyű lesz mint az előző.

Igazából még azt sem tudom, hogy milyen irányba vigyem el(pl. fantasyba) és hogy, a napjainkban játszódjon-e vagy kicsit régebben?