Véleményeznétek?

Végre leforgattuk a sorozat első évadját és pihenhetek. Nem vágytam semmi másra csak a pihenésre és a szórakozásra.

Elhatároztam, hogy a haverjaimmal elmegyek egy discóba. Este hétre beszéltük meg, hogy találkozunk. Elmentem és órákig az kádban feküdtem, sőt még el is aludtam.

A fürdés, illetve a felébredés után, felöltöztem. Igazi rosszfiús külsőt öltöttem magamra. Összekócoltam a hajamat, lezserül felhajtott az ingem ujját, kigomboltam néhány felső gombot és felvettem egy fekete farmert.

Aztán elindultam. Nem kellett messzire mennem, mert közel volt a disco. Levi, Alex és a barátnője, Dóri már ott vártak.

Mielőtt folytatnám, bemutatom őket.

Levit már ovi óta ismerem. Emlékszem, hogy már az első nap összebarátkoztam vele. Egymás mellett ültünk, egyforma volt a kabátunk és összekevertük. Na, jó kicsik voltunk és cukik! Aztán egy általános suliba, majd gimibe jártunk. Nagyon jól néz ki. IGEN, ez még férfi szemmel is látható tény. De komolyan. Levinek amúgy barna haja és barna szeme van.

Alexet csak ötödik óta ismerem. Ekkor költözött Budára a szüleivel Spanyolországból. Az anyukája amúgy magyar, de az apukája nem. Mikor megérkezett senki sem akarta befogadni, csak Levi és én. Dórival már a gimi kezdete óta együtt van. Levivel meg sem lepődtünk ezen, hiszen ő egy spanyol Don Juan.

Miután kiszálltam a kocsiból kezet fogtam a fiúkkal és két puszival köszöntöttem Dórit. Bementünk. Sötét volt, ezért nem állt fent a veszély, hogy felismernek.

Bent leültünk az első szabad asztalhoz és kértünk egy-egy dupla tequliát. Alex és Dóri persze végig egymás nyakán csüngtek. Levivel jobbnak láttuk, ha elvegyülünk egy kicsit a tánctéren.

Megakadta a szemem két lányon. Egyedül táncoltak, úgyhogy megböktem Levi vállát és odamentünk hozzájuk.

A lányok nagyon meglepődtek, hogy odamentünk, de aztán feloldódtak.

A hangzavart túlordítva mutatkoztunk be egymásnak:

- Krisztián!!!!- nyújtottam a kezemet feléjük- Ő meg Levi!!!!!- mutattam a haverom felé.

- Hanna!!!!- ordította az egyik lány- Ő itt Petra!!!!!- mutatta be a barátnőjét.

Hanna alacsonyabb, mint én. Szőke hajú és kék szemű. Nagyon jó alakja van. Nem is vékony és nem is duci. Az olyan lányokat szeretem, akiken lehet valamit fogni. És rajta lehet.

Petra teljes mértékben ellentéte Hannának. Ő fekete hajú és barna szemű.

Igazából nem annyira figyeltem rá, mert valami más elvonta a figyelmemet. Ez a valami, jobban mondva valaki Hanna volt.

A fülemhez hajolt és az előbbinél halkabban beleordított:

- Nem akarsz táncolni?- kérdezte, mire meglepődtem. Elvégre nekem kellett volna elhívnom.

Csak bólintottam, mire ő elhúzott és a zene ritmusára táncolni kezdett. Iszonyat jól táncolt. A zene lassulni kezdett és ő hozzám simult. Akaratlanul is átkaroltam a derekát és csak forogtunk és forogtunk percekig.

A zene újra felgyorsult és Hanna a fülemhez hajolt:

- Szomjas vagyok!!!!- mondta.

- Én is!!!- mondtam és elindultunk, hogy kérjünk valamit inni.

Leültünk két egymás melletti bárszékre és rendeltünk egy-egy felest. Kivettem a tárcát a farzsebemből és kifizettem. Gyorsan kerestem egy névjegykártyát is.

Hannának adtam a névjegykártyámat és közben körbenéztem. Nem láttam sem Levit, sem Alexet. Hanna észrevette, hogy nem figyelek rá, ezért gyöngéden megérintette a karomat:

- Minden oké?- kérdezte.

- Persze- láttam, hogy Hanna is nagyon keres valakit- És veled?- kérdeztem.

- Petrát keresem, de nem találom.

- Vele mennél haza?

- Nála aludnék.

- Gyere!- gyorsan megfogtam a kezét és elhúztam magammal- Menjünk valami csendesebb helyre, hogy fel tudd hívni!

Hanna követett, én pedig utat törtem magunknak és kivezettem az épület elé. Kint hideg volt. Látszott Hannán, hogy nagyon fázik, ezért akaratlanul is átöleltem.

Elővette a telefonját és tárcsázta Petra számát. Percekig a füléhez fogta a mobilt, de nem vette fel senki. Még mindig átöleltem, mikor felém fordult. Úgy láttam, hogy nem zavarja, ezért közelebb húztam magamhoz. Az ajkaink már csak néhány centire voltak egymástól, mikor ő kibújt az ölelésemből.

A kezemet továbbra sem engedte el, mikor újra megszólalt:

- Megtennél nekem valamit?- kérdezte.

- Az attól függ. Miről van szó?- kérdeztem vissza.

- Hívd fel a haverodat!- mondta kicsit parancsolóan.

Tudtam, hogy Levire gondol. Hogy miből jöttem rá? Egész egyszerű. Először is Hanna csak őt ismer. Másodszor pedig Petrát vele hagytuk, mikor elmentünk táncolni.

Előkaptam a telefonomat és felhívtam Levit. Néhány csengés után felvette és lihegve szólt bele:

- Mit akarsz?- kérdezte- Nem érek rá!- jelentette be meg se várva a reakciómat.

- Petrával vagy, igaz?- kérdeztem, mert csajos kacajokat hallottam.

- Vele. Itt vagyunk a lakásomon!- mondta.

- Akkor jó szórakozást!- mondtam és letettem.

Hanna egy kicsit félve nézett rám. Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam a homlokát. Majd óvatosan megszorítottam a kezét és ismertettem vele a helyzetet:

- Hanna, ma nem alszol Petránál!- mondtam határozottan.

- Mi? Miért?

- Petra Levi lakásán van. És hát szerintem tudod, hogy mi lesz a vége. Úgyhogy most hazaviszlek. Gyere!- mondtam és rákulcsoltam az ujjaimat az övére.

Beültünk a kocsiba és benyomtam a fűtést, mert már mindketten szétfagytunk. Hanna még egy csomó ideig vacogott mellettem, ezért hátranyúltam a zakómért és odaadtam neki, hogy vegye fel. Nem kellett kétszer mondanom, azonnal belebújt.

Elindítottam a kocsit és közben Hanna kezét a combomra raktam. Aztán egészen a házukig fogtam a kezét.

Mikor a házukhoz értünk, leállítottam az autót. Hanna elkezdte levenni magáról a zakómat, de megfogtam a kezét és megállítottam:

- Maradjon rajtad!- mondtam, miközben lassan visszagomboltam rajta- Hideg van! Megfázol!

- Ezt nem tehetem! Ha a szüleim meglátják, akkor nekem végem. Szerinted hogy fogom megmagyarázni, az idegen zakót a szekrényemben? Főleg, ha többet nem is látlak!

- Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem, döbbenten- Biztos vagyok benne, hogy még látjuk egymást! Ha bármi gáz van, és Petra éppen elfoglalt, akkor hívj fel vagy keress meg! Oké?- kérdeztem féle, mert a sötétbe is láttam, hogy értetlenül néz rám.

- Persze. Figyelj, inkább visszaadom a zakódat!- levette magáról és a kezembe nyomta.

Az órára pillantottam. Éjfélt mutatott. Aztán visszanéztem Hannára és a füléhez hajoltam:

- Szerintem ideje, hogy bemenj! Búcsúzóul pedig - megpusziltam az arcát.

Hanna halkan motyogott valami elköszönés félét és kiszállt az autóból. Megkerülte azt és bement a kapun, majd az ajtón. Csak akkor indultam el mikor biztos voltam benne, hogy már biztos bent van, és nem eshet semmi baja.

Halkan elindítottam az autót és elindultam haza. Benyomtam a lejátszót és a benne lévő CD-t hallgattam hazáig. Az ötös dal. Az ÖTÖS. Ez szólt, miközben táncoltunk Hannával. A Batman Forever betétdala volt a Kiss from a Rose. Na, jó! Tudom, hogy van vagy ezeréves, de imádom azt a filmet meg a zenét is. Úgy éreztem, hogy ez a dal lehetne a mi dalunk.

Észre sem vettem, hogy hazaértem. Már csak arra emlékszem, hogy beállok a garázsba és bemegyek a hátsó ajtón.

Mindent, ami a zsebemben volt (telefon, kulcs, tárca), lehajítottam a pultra. A mikrón lévő órára néztem. 5 perc múlva egy óra. Ha ez még nem lett volna elég, a telefonom eszeveszettem villogott. „Bejövő hívás, mentetlen szám! Ki a franc hív ilyenkor!”

Felvettem és meglepetésemre Hanna szólt bele:

- Csak meg akartam tudni, hogy jó számot adtál-e meg!- mondta köszönés nélkül. Nekem meg leesett az állam.

- Miért adnék meg egy idegen számot?- kérdetem. Hihetetlen, hogy nem hisz bennem ez a kiscsaj.

- Mert mondjuk, be akarsz csapni?- találgatott, én meg kezdtem hülye helyzetben érezni magam.

- Figyelj, én nem vagyok az a becsapós fajta!- kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy üveg bort- Már elmondtam, hogy miért adtam meg a számomat és tartom is a szavam. Egyenes ember vagyok!- az órára néztem megint. Már egy óra múlt. Gondoltam, felkeltem a figyelmét az alvásra- Hanna, nem akarok parancsolgatni, de nincs már túl késő egy ilyen fiatal lánynak, mint te?- kérdeztem.

- Azt hiszed, hogy pisis vagyok?- kérdezte, de utána folytatta is- Igazad van, megyek aludni! De várj!- valami eszébe jutott- Ha neked van valami bajod akkor hívj nyugodtan!- mondta és letette.

Mégis mit gondol magáról? Nekem kéne segítség? Nekem, akinek mindene megvan?

Kinyitottam a bort és öntöttem belőle egy pohárba. Lerugdostam a cipőmet és leráncigáltam a nadrágomat. Levenni az ingemet már luxus lett volna, ezért magamon hagytam. A pohár borral a kezemben bementem a szobámba. Annyira fáradt voltam, hogy állva elaludtam volna. Letettem a poharat, majd lefeküdtem. Percekig forgolódtam az ágyban. Aztán háromkor elaludtam.