Írunk történetet?

A Herceg szép lassan kivette a kezemből az ősöreg kagylót. Mégegyszer megcsóválta a fejét, majd beleszólt a készülékbe.

- Halló! Rachel? Igen... már megint! Szeszélyes ifjúság! Emlékszem mikor én voltam ilyen forró fejű! - kedvesen elmosolyodott a vonal másik végéről érkező válaszon. - Rendben. Már is? Rendben. Köszönöm drága.

Megmentett. A valóságban. És most miattam ilyen súlyos az állapota.

Herceg megrázta a fejét.

-Mi történt... És ami fontosabb hogy jutottak be?

Ezeket a kérdéseket viszont inkább tette fel magának mint nekem mivel rögtön elis indult felmérni Sólyom helyzetét. Ujra láthatatlan vagyok. De akkor miért hozott ide?

Lassan lesétáltam a rozoga csigalépcsőn. A fejem lüktetet és szédültem is. Alig értem el a szobáig a talaj mindha megremegett volna a falak megdöltek és a földre estem. Egy kéz nyúlt felém hogy felsegítsen. Megpróbáltam felnézni a segítőmre de minden összefolyt a szemem elött.A lábam megint megbicsaklott. Az idegen a nyaka köré tette az egyik karom és besegített a szobába. Majd szép lassan lefektetett az ágyra. Halk beszélgetés foszlányokat hallottam pedig tudtam hogy ottálnak melettem.

- Így vigyázol rá Herceg? Agyrázkódást kapott és zúzódások vannak a csuklóján! Te is tudod hogy ki ő! - Hallottam egy fiatal hangot. Megpróbáltam felülni. Majd láttam ahogy a fényes folt leereszkedik Solyom mellé és éles fény villant fel.

- Tudom. A lányom.

Vissza estem a párnákra és minden elsötétült

Aztán a sötétben feltűnt egy alak. Ijesztő volt, a szeme vérben forgott.Rákérdeztem ki az?

Ő csak annyit felelt....

A szoba, ahol feküdtem csöndes volt és tiszta, a felkelő nap sugarai csillogtak a fényesre sikált padlóléceken. Úgy nézett ki a hely, mint egy teljesen átlagos vendégszoba. Talán el is tudtam volna képzelni, hogy egy kellemes nyaraláson vagyok anyával, ha nem égett volna kegyetlenül a homlokom.

Az ágyammal szemben egy egészalakos tükör állt. Az izzadtságtól a bőrömhöz tapadt a ruhám, és nagyon fáztam, de nem érdekelt. Iszonyú késztetést éreztem, hogy belenézzek a tükörbe.

Áttipegtem a szobám, ahogy közeledtem a tükörhöz, a szívem egyre szaporábban vert.

Az ajtó kivágódott és pedig ijeten fordultam meg.

- Elnézés kisasszony.. Hallottam hogy felébredt. Aggódtunk már magáért. Három nappal ezelőtt idehozta egy férfi és azt mondta hogy ne háborgassuk amíg fel nem ébred, azután pedig mindenben álljunk rendelkezésére. Elég tetetmes összeget hagyott itt. De Mr. Hogennel már éppen arra gondoltunk hogy orvost hívatunk magácskához amiért még mindig alszik.. El sem tudja képzelni hogy micsoda megkönnyebbülés hogy maga... - hadarta egy szuszra egy 30 körül járó, szobalányruhás nő.A szava szinte el sem jutottak az agyamig. Túl gyors volt hirtelen.

- Ho..Hol vagyok? - kérdeztem bágyadtan.

- A Red King Hotelben, Dél- Angliában, kedveském.

-Angliában???

- Ki maga? - remegte a lány.

Hirtelen sikoltást hallottak.