Írunk történetet?

A hajam az arcomra tapadt az izzadtságtól. A férfi lassan letette a baltáját, és közelebb hajolt.

- Nincs mitől félned - mondta halkan, majd kinyújtotta a kezét, hogy a fülem mögé igazítsa kósza tincseimet, de hirtelen mozdulatlanná merevedett. Az arca megvonaglott, és elterült a padlón.

Ekkor megpillantottam anyámat az ajtóban, bal kezében saját torzan vigyorgó fejét, jobbjában a véres baltát tartotta.

(ez nagggggyon jó lesz, ne hagyjuk abba :D és azért ne haljon meg a pasi, kezdem megkedvelni XD)

Kétségbeesetten rogytam le a földre, az anyám előtt.

- Sajnálom - suttogtam erőtlenül, majd kitéptem kezéből a baltát és lefejeztem.

- Hát ez sem volt éppen szívélyes fogadás. - nyögte és lassan feltápászkodott.

-kórházba kell mennie- montam az egyetlen dolgot ami eszembe jutott.

- tudod nagyon hasonlítasz anyádra. - monta miközben kicsit sántikálva de határozottan megindult egy irányba. Ez bók akart lenni? A ház felöl morbid és ilyesztő hangok jöttek. A férfi után futottam.

- és maga ki?

- A szőke herceg, fehér lovon - vigyorgott az idegen, de az arcán fájdalom tükröződött.

A ház egyik ablaka egy fülsiketítő csattanás kíséretében kirobbant a helyéről, és üvegszilánkok kezdtek záporozni az égből. Automatikusan behunytam a szemem, a férfi pedig megragadta a karomat, aztán betuszkolt valahova. Kopogást hallottam magam fölött, mint mikor valaki kaviccsal dobálja az ablakot. Lassan kinyitottam a szemem.

Egy gyönyörű, hófehér autóban ültem, az üveg előtt ezüst eső szikrázott.

A férfi bevágódott a volán mögé, és a válla fölött hátraszólt.

- Ha nem haragszol, a lovat modernizáltam. - Beletaposott a gázba.