Írunk történetet?

- tudod ha ne. Szakítanád ki a dobhártyám... - halottam a herceg hangját.

Az úton autókáztunk lámpák és házak között. Nyoma sem volt az erdőnek és a démonnak.

-Mi... Mi történt? - dadogtam.

Az autó lassan lekanyarodott az aszfaltozott útról egy vékony kis ösvényre. A herceg némán meredt maga elé. Nyomasztó volt a csönd. Az ajkamba haraptam, és próbáltam összeszedni magam.

A kocsi lassított, és egy kicsi vadászkunyhóra emlékeztető ház mellett állt meg.

A herceg egy szó nélkül kiszállt az autóbol és a ház felé sétált. Tudta hogy követni fogom. És követtem is. Válaszokra volt szügségem, sürgősen.

A ház belűről sokkal nagyobb volt. Az ajtó egy előszobába nyílott. Aminek a közepén egy nagy kő kandallóval. A falak televoltak agancsokkal és puskákkal ahogy az a vadászházakhoz illet. A helyiségből két ajtó nyilt az egyik a konyhába a másik pedig egy kis folyosóra.

-A folyosón balra az első ajtó a te szobád rögtön mellette a fürdő. A szekrényben találsz ágynemüt és tőrölközőt. Ne kutakodj, és ne menj fel a padlásra. Remélem elég nagylány vagy hogy felfogd és be is tartsd a szabályokat. - aztán elindult az ajtó felé. Most tényleg itt akar hagyni válaszok nélkül? Kitárta az ajtót.

- Nem felejtettél el valamit? - kiáltottam utána kétségbe esetten.

- Álmogy szépeket! - azzal elsétált.

Ahogy az ajtó becsapódott a herceg mögött, lassan kifújtam a levegőt. Figyelmen kívül hagyva a férfi utasításait, idegesen jártam körbe a szobát, válaszok után kutatva.

Egyszer csak megakadt a szemem valami furcsán. A szemközti falon egy megsárgult szélű fotó lógott. Ahogy közelebbről is szemügyre vettem, felismertem rajta a herceget. Valószínűleg néhány évvel korábban készülhetett a fotó. A férfi egy karcsú nő derekát ölelte a képen, de nem ez tűnt furcsának, hanem az, hogy a hölgy arca egyszerűen ki lett vágva a fotó közepéből.

Mikor az eddig spejznak vélt ajtó hirtelen kicsapódott. Egy lökéssel a falhoz vágódtam és a torkomon egy hideg fémszerü dolgot éreztem. Mindez a másodperc törredéke alatt. Még sikítani sem tudtam.

- Ki vagy és mitkeresel itt? - kérdezte az illető. Egy velem egykorú fiú lehetett szöke haja tincsekben összetapadt arca izzadt és megviselt volt. Több helyen kötések takarták.

- Pohár. - nyögtem ki az első értelmes szót ami eszembe jutott.

- Pohár? - kérdezte 3rtetlenül.

- Te a spejzban bujkáltál? - tettem fel a kérdést hogy huzzam az időt. Még a végén ez az idegbeteg elmetszi a nyakam.

- Hogy jutottál be? Mi a trükköd?

- Herceg - hogy is hívják.. izé.. De a kés hirtelen lazult a torkomon majd végül a pulton landolt. Most komolyan így hivják?

- Az más. Sólyom vagyok. - értetlenül néztem rá. Mik ezek a becenevek. Megvakarta az állát és a egyik lábáról a másikra lépett. - Rayen. Te pedig?

Leült a konyha közepére állított műanyag asztalhoz és elkezdett játszqni az ott található hamutartóval. Majd néhány perc után felnézett rám és megszólalt.

- Herceg nem mesélt semmit?

Én is leültem én is. És felsóhajtottam.

- Nem. Még nem jutott rá ideje...