Milyen lett a történetem?

Fáradtnak éreztem magam,alig álltam a lábamon. Egy árva könnycsepp gördült le az arcomon, de nem volt erőm letörölni. Rádőltem az ágyra, s egyből elnyomott az álom.

„Sötét erdőben futottam, szívem hevesen vert, rettegés járt át. Göcsörtös fákról visszanéző, riadt arcok kísérték végig az utamat. Halk, szívszorító sóhajaik a fülemben csengtek, reménynélküli, üres tekintetüktől megrémültem. Sikítás hallatszott a távolból, hollók rebbentek fel, hangos károgásukkal felverve a néma csendet. Eleredt az eső, villám hasította végig az eget. Kigyulladt a növényzet, a lángok, mint éhes vadak követték a nyomomat. A füst kaparta a torkom, úgy éreztem, megfulladok. Egy árny közeledett, ruhája beleolvadt a háttérbe. Zöld szemével kárörvendőn mustrált, vérvörös szárnyai égtek, akár a tűz, a belőlük áradó meleget is éreztem. Elvigyorodott, haja lángra lobbant és nevetett. Keserű kacaj volt ez, a fájdalom és a téboly keveréke.

- Megtalállak téged- tárta, szét a karját- Megtalállak és elveszem tőled azt, ami engem illet. Nem menekülhetsz. Üldözni foglak. Ha kell felégetem az egész világodat, de a kígyó bőre akkor is az enyém lesz- vihogott eszelősen.

- K-ki vagy te?- nyögtem ki, miközben félősen összehúztam magam.

-Kiron, a zene ura. Hallgasd a szívem legsötétebb dallamát, érezd, ahogy a halál lassan magához ölel. Veszteni fogsz.