Ti mit gondoltok erről?

Így tényleg nem lehetsz író. Mit gondolsz, Rowlingot és Tolkient is mindenki ajnározta?

A kritikusok azért vannak, hogy kritikát alkossanak. Ha azzal a földbe döngölik is az érzéseidet, el kell fogadni. Olyan sosem lesz, hogy mindenkinek tetszik. Vagy éppen nem tetszik senkinek sem, csak azért bólintanak rá, mert meg akarják kímélni a kis szívedet az élet viszontagságaitól.

Meg amúgy is, hogy ha te hobbiból írsz, akkor magadnak, nem pedig másoknak írsz. Csináld, ha szereted, senki sem tiltja!

Én megmondom, a legjobban az építő jellegű negatív kritikákat szeretem, persze annak is tudok örülni, ha valaki csak azt írja, hogy tetszik neki, amit csinálok, de ezekből nem igazán lehet tanulni semmit.

Viszont, amikor valaki csak benyögi, hogy milyen undorítóan szar a történet (jó, velem még ilyen nem fordult elő, de más helyeken láttam már), és indoklás nulla, az engem is fel tud húzni. Szerencsére alig látok ilyeneket. Nem értem, téged hogy találnak meg ennyien?

De nem kell velük törődni, ha ennyire nem szorult beléjük egy csöpp intelligencia, akkor nem az ő véleményük lesz nálam a döntő. Igen, bosszantóak, de miattuk abbahagyni az írást nem túlzás? Ráadásul az írás nem jelenti azt, hogy mindenáron közzé kell tenned a műveidet. Azt írtad, hogyha szomorú vagy írsz, ha boldog vagy, akkor is. Szóval, ebből levontam a következtetést, hogy megnyugtat már maga az írás is. Ezt nem kell abbahagynod, írhatsz a fióknak is, azokat a történeteket garantáltan nem fogja senki ócsárolni =D

De még a közzététellel sem kell leállni, csak keresni kell egy igényesebb olvasóközönséget egy másik felületen =)

Ha nem tudod elviselni a kritikákat, bármilyenek is legyenek, akkor ne tedd közzé, ne véleményeztesd!

Mindenkinek más az ízlése, néhányan kicsit túl erősen fejezik ki magukat; de nagyon sokan tényleg szörnyű történetötleteket hoznak össze, amitől veri a fejét az ember a falba. Elég sok írópalánta pedig túlérzékeny, ha valakinek nem tetszik az ötlete, akkor rögtön besértődik.

Irigységre nem kell hivatkozni, tuti nem irigyek, tényleg nem tetszik nekik.

Ahogy az előzőek is mondták: ne tedd közzé a neten. Nem kötelező. Ha hobbiból írsz, mert ez okoz boldogságot, ez nyugtat meg, ne hagyd abba az írást, csak ne publikáld. Onnantól kezdve nem a te magánvéleményed és elvárásaid fogják meghatározni, más mit mondhat rá. Senki sem fogja sem a korod, sem az érzéseidet figyelembe venni, ha a mű szövegére figyel (az írást személytelenül, szerzőtől függetlenül kell vizsgálni), ez legfeljebb mentőkörülmény lehet, hogy ha rossz, miért olyan.

Itt idegenektől olyan szintű empátiát vársz, ami egyrészt nincs is meg mindenkiben, másrészt felesleges. Ha dicsérnek, az jól esik, de ha csak dicséretet kapsz, a végén nem fogod érezni az arányokat. Egy komolyabb megmérettetésen elbukni sokkal rosszabb, mivel akkor már te magad sem "csak hobbiíróként" aposztrofálnád önmagad. Olyankor már az ember nem csak a zsűrit szidja, hanem azokat is, akik elhitették vele, hogy amit csinál az úgy jó, ahogy van, nem kell fejlődnie.

Ez persze az értelmes negatív kritikára vonatkozik. Aki csak durván ócsárol (és csak ócsárol, nem egyszerűen durva hangnemben mondja el a véleményét, ami megegyezik a többiekével), az az Internetes trollok nagy táborába tartozik, és neki annyi elég, hogy beleköthetett valakibe. Érzésektől és kortól függetlenül. De ez a ritkább (én ezzel találkozok kevésbé). A többség a rendes kritikát is ócsárlásnak veszi hasonló szerzői helyzetben, mert nem csak szépet és jót fogalmazott meg (vagy több a rossz, mint a jó, esetleg jót nem is említ). Ha a szerző ezekre minősíthetetlen stílusban válaszol, hogy vegyem figyelembe a korát és az érzéseit, de ő nem evszi figyelembe az én koromat és érzéseimet, csak a saját sértett önérzetét.

De a legegyszerűbb tényleg abbahagyni a publikálást, vagy csak ismerősöknek közzétenni. Ha a többiek véleménye nem érdekel (amibe a fentiek is beletartoznak), akkor ne adj nekik lehetőséget arra, hogy elmondhassák. Mindenki jobban jár.

Ezért nem szabad abbahagyni az írást.

Sose várd el, hogy mindenkinek tetszen amit írtál. Az emberek különbözőek, valakinek ez tetszik, valakinek az. Attól, hogy kapsz egy-két keményebb kritikát, nem kell feladni az álmod. El kell fogadni.

A tényleg durva kritikákat, amelyekből nem tanulhatsz, figyelmen kívül kell hagyni, a többit pedig próbáld meg megfogadni, mert hidd el, hasznos. De ne sértődj meg rajtuk, teljesen felesleges. Mindenkinek van egy véleménye, nem kell rossz néven venni.

Bunkók mindenütt akadnak, de a neten vannak a legtöbben, mert névtelenül a legkönnyebb bunkónak lenni. Ezért örülök, hogy amikor én voltam ennyi idős, még nem volt net. Megmutattam az írásaimat a barátaimnak és a szüleimnek, akik véleményezték, idegeneknek viszont lehetőségem sem volt megmutatni őket, így megúsztam a bunkózást. Nem, mintha olyan jól írtam volna 13 évesen (mert a 13 évesek, életkorukból eredően, még legjobb esetben is csak egész tűrhetően írnak), de a barátaim és a szüleim legalább normálisan mondták meg a tutit.

Bunkók, frusztráltak, és ezt úgy vezetik le, hogy idegeneket ócsárolnak névtelenül neten. Ne töltsd fel az írásaidat blogra, ahol bárki elolvashatja, csak olyan embereknek mutasd meg, akikről tudod, hogy ha nem tetszik nekik, akkor is kulturáltan fogják ezt megmondani neked.

Sosem fogsz olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik. Ez még a legkiválóbbaknak is LEHETETLEN feladat.

Az építő kritikákat azért vedd figyelembe, amúgy meg azokkal foglalkozz, akiknek tetszik, amit csinálsz. A rajongóknak írj, ne azoknak, akik nem értékelik a munkádat!

NE HAGYD ABBA! Írtad, hogy mennyire szeretsz írni. a ennyire szereted, akkor meg tulajdonképpen mindegy is, mit gondolnak! Csak írj, ne azért, hogy mások szeressék hanem, mert te szereted! :))