Eddig hogy tetszene a könyvem?

Már eléggé rég el akartam kezdeni egy könyvet,de sajnos nem tudtam, hogy a nagyközönség hogy viszonyulna egy eléggé tömör történetszálhoz.... Ha valakit érdekelne a többi része írhat privátban,és elküldöm! 15/F

Az erdő szele végigsimítsa arcomat,amitől a szakállam kissé irritálni kezdi arcomat. A madarak csicsergése kissé elrejti a zajt amit gerjesztek lépteimmel,ám ez még mindig nem elég hogy a vad ne vegye észre közelségemet. Felső testem már szinte átfagyott a téli hideg miatt, amely itt fönt a hegy gerincénél megszokott, ám én még mindig nem bírom megszokni hiába élek már lassan tíz éve a hegy alsó részénél. Amint közelítek az ágak ropogása megtöri a madarak csicsergésének dallamát, amely felettébb megnehezíti a vadászatot. Távcsövemmel elkezdem kémlelni a láthatárt,de a sűrű hóesés miatt alig látni valamit. Vállam megint görcsberándult, a nagy teher miatt, ami a táskának köszönhetek, de nem birok mást tenni. Ha nem hoznák ennyi dolgot, és ha történne valami akkor lehet ez lenne utolsó utam. Közelítek a nyomok láttán, amelyek szarvasok alkothattak, ám amint elindultam szörnyű dögszag csapta meg orromat, amely egyre jobban erősödött ahogy haladtam. Az ösvény bal részénél kisebb vérfoltok árulkodtak arról hogy az állat megsérülhetett. Odasétálok a vérnyomokhoz,amelyek szemmel láthatólag is eléggé frissek lehettek. Egy hatalmas farkasüvöltés rázta fel az erdő csendjét. Az erdő abban a pillanatban életre kelt,és az állatok futásnak eredtek, a madarak elszálltak. A hang a tőlem jobbra eső kis üregből szólalhatott,de a hó eltérítheti a hang irányát,így nem is kockáztatok, megyek tovább a nyom irányába. Lábaim kezdenek cserbenhagyni felfelé menet, de mindig is kibírtam az utakat, most sem fognak cserbenhagyni remélem. Amint elértem egy kisebb tisztásféleséget megláttam a hangot kiadó farkasokat, amelyek valószínűvel az én prédmámat zabálják! Legugoltam, a bal lábammal kitámasztottam fegyveremet. Az egyik nagyobb állatot vettem célba amely az állat jobb lábából eszik. Célkeresztet az állat szeméhez irányítottam, és tüzeltem. Áldottam a fegyverárust amiért rám sózta a hangtompítót! A célpont elterült,és a koponyáján léggé nagy lyuk tátongott. A társai meglepődve vették észre társuk halálát, ám ez meg is futamította őket, legalább is remélem. Fegyveremet újratöltöttem,és elindultam a tetem felé . A farkasnak a másik koponyarészét szétvitte a lövedék, a koponya darabjai belefúródtak a koponyájába, amely szinte a második halálát képezték számára. Mivel a többi része épségben volt, nem hagyhattam hogy kárba vesszen a bőre és a húsa, így kivágtam egy nagy húsdarabot az állatból, amit a táskámba tettem. Ez volt a mai vacsorám, mivel a szarvast darabokra tépték, és már jókora részét elfogyasztották.