Hogy tetszik ez a rövid bevezető részlet és az alaptörténet?

Van egy történet, amit már három éve csiszolgatok, és körülbelül két héttel ezelőtt pattant ki a fejemből, hogy elég sok pluszt adna a sztorihoz, ha megírnám két szereplő saját történetét, akik a második kötetben fognak felbukkani (azaz egy spin-off regényt írnék, amit azért különálló könyvként is el lehetne olvasni). Akkor játszódik, mint az eredeti sztori, csak máshol, illetve van, hogy ugyanott, de a két történet szereplői elkerülik egymást (egy ideig).

De ez most mellékes is, jöjjön a lényeg. Ifjúsági fantasy könyv, ahol lényekre vadászik a két főhős, nyomozós, akciódús, kalandos, és a mitológia alapjainak valós elemeket választottam, tehát rengeteg cikket, szakkönyvet nyálaztam át, hogy elnyerje a történet univerzumában használt formáját.

A történet: Caleb családja generációkon keresztül vadászik a természetfeletti lényekre, amik időről időre az emberekre támadnak. Őt is erre nevelték, ám hála anyja éveken át tartó rábeszélésének, az apja végül hajlandó elengedni a fiát, hogy a saját útját járja. Caleb keményen küzd, hogy bekerüljön az orvosira, ám a végzős évének kellős közepén egy szörnyű tragédia történik, a szülei váratlanul meghalnak egy autóbalesetben (vagy másban, ez még képlékeny). A fiú tudja, hogy ez nem volt pusztán a véletlen műve, összeomlik, és nem folytatja tovább a tanulmányait. Apjának az unokatestvére, Josh, és annak a tizenhét éves lánya, Faye fogadja magához.

Fél évvel később Josh-t is megölik, ezért Caleb és Faye útnak indul, hogy elkapják a gyilkost, bárki vagy bármi legyen is az. Hónapokig nem jutnak semmi számottevőre, míg egy váratlan telefonhívást nem kapnak: a közös nagynénjük szintén meghalt Crossingban (általam teremtett kisváros, a másik történet egy része is itt játszódik). A két fiatal odautazik, hogy végleg felfedjék a halálesetek mögött rejtőző titkot.

Nem fülszöveg akart lenni, ahhoz kicsit sok, csak felvázoltam az alaptörténetet. Mit szóltok hozzá?

Illetve még van egy nagy kérdésem hozzátok: tervezek a történetbe nagyon pici romantikát a két főszereplő között. Tudom, hogy ők másodunokatestvérek, de engem érdekel a vérfertőzés téma, ha történetekben olvashatok róla, és ahogy sok helyen láttam, másokat is. Direkt nem testvérek vagy első unokatestvérek, mert az szerintem is elég durva lenne, így pedig még törvényesen is elfogadott, de azért mindenkiben benne van, hogy ezt azért nem kéne, hogy ez tényleg tabu. Úgy tervezem, hogy Faye kezd nagyon-nagyon lassan beleszeretni Calebbe a történet folyamán (nem ismerték egymást korábban), aki viszont semleges marad, és nem úgy tűnik, mint aki viszonozná az érzelmeit (mondjuk, Faye sem mutatja ki őket, érthető okokból). Még csak egy csók se lenne az egész kötetben, csak a szokásos, olvasó agyát húzó jelenetek =) Szóval a kérdés: ti hogyan viszonyulnátok egy ilyen romantikus szálhoz?

És a kis részlet Faye szemszögéből (úgy tervezem, hogy felváltva lesznek a nézőpontok):

Amikor apa még élt, úgy képzeltem, hogy sokkal, de sokkal rosszabb lesz, mikor elveszítem. Persze, így sem egy leányálom, főleg, hogy tudom, nem betegség vagy baleset végzett vele. Meggyilkolták, előre kitervelve, körmönfontan. Szándékosan elvették tőlem, megfosztottak tőle, de… De mostanában van, mikor belegondolok, hogy ennek így kellett történnie. Talán jobb is, hogy nem kell ezt az egészet látnia, jobb is, hogy legalább így békére lelhetett. És ritkán, de azért eszembe jut, hogyha apa nem halt volna meg, nem kerültünk volna közelebb egymáshoz Calebbel. Apát elvesztettem, de őt kárpótlásul megkaptam. Olyan ez, mikor végzős voltam az általános iskolában. Nem akartam elballagni, úgy éreztem, veszettül fog hiányozni. Az évzárót végigbőgtem az barátnőimmel, és megesküdtünk, hogy mindegyikünk tartani fogja a kapcsolatot a másikkal. Mondanom sem kell, nem így lett. A nyár alatt beforrtak a sebek, és mikor már belerázódtam a gimnáziumi életbe, semmi pénzért nem cseréltem volna el, hogy újra az általánosban legyek. Ilyen ez apával és Calebbel, csak sokkal, sokkal árnyaltabb a helyzet. Még mindig fáj néha, amikor megtalálunk valami kulcsfontosságú információt, és reflexből ugrik a kezem a mobilom felé, hogy közöljem apával. Aztán egy pillanat alatt rájövök, hogy már nincs kit felhívni, és majdnem olyan intenzíven tör rám a hiány, mint amikor a saját szememmel láttam, hogy apa holtan esik össze. Ilyenkor Caleb az állam alá nyúl, és felszegi a fejem, hogy mélyen a szemembe nézzen, vagy megfogja a kezem, és gyengéden megszorítja. És egyből rájövök, hogy nincs más, ahol szívesebben lennék, csak itt, vele, mellette.

Hogy tetszett a részlet, az alaptörténet?

Nagyon hálás lennék ha írnátok néhány építő jellegű véleményt =) Mindenkit felpontozok =)

Előre is köszi =)