Mi a véleményetek a fantasy típusú könyvekről?

A világon a legjobbak:D imába kéne foglalni a fantasy könyvek atyjának nevét:D

-Darren Shan

-Jonathan Stroud

-Christopher Moore

én most barátkozom velük :)

a romantikusokkal nagyon nem jövök ki... a Gyűrűk urát (asszongyák, hogy az is fantasy) képtelen vagyok elolvasni, a Harry Pottert napok alatt bedaráltam, és most tartósabban is bemutatkozom Darren Shannak, ha megyek a könyvtárba. :)

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Fantasy minden mennyiségben :)

Sajnálom, hogy a kötelezők között nem szerepelnek, pedig nagyon jók.

Kicsit tisztázni kéne a fogalmakat. Bármilyen fantasyről elég nehéz véleményt alkotni, de ha leszűkítjük a kört, úgy sokkal egyszerűbb.

A vámpíros könyveket nem szeretem, egyszerűen nem vonzanak a vámpírok, na jó, a Darren Shan tetszett, de az az egyetlen.

Továbbá én inkább az epic fantasyt szeretem, és csak mostanában fedeztem fel az olyan érdekes keverékeket, mint például a Rubinvörös.

Szerintem először is nem ártana elkülöníteni a kategóriákat. A "klasszikus" fantasy a régi típusú műveket öleli fel: felépít egy komplex, önálló világot, amelyben - bár nem mindig elterjedt - jelen van a mágia is. Tipikusan középkorias fejlettségi szinten álló társadalmak jellemzik, illetve mitikus lények népesítik be. Ilyen pl a Gyűrűk Ura, az egyik legelső mű a fantasy műfajban, de ha az újabb könyvek közül kell említenem valamit, akkor ide sorolnám a Tűz és Jég dalát is. Toklien után szabadon a legtöbb ilyen könyv az óészaki mitológiára épít, de Martin pont ezt akarta kicsit megváltoztatni, így az ő világa (talán északot leszámítva) az európai középkorból merít. Ezek a könyvek általában közelebb állnak a szépirodalomhoz, jellemző rájuk a leíró jelleg, az utalások a legendákra/történelemre, lassabb történetvezetés. Személy szerint én ezt a kategóriát szeretem.

A második típus a "modern" fantasy. Itt az a jellemző, hogy az író a saját világunkba épít bele fantasztikus elemeket. Erre jó példa a Harry Potter, vagy az Anita Blake-könyvek. Külön alfaj a vámpíros történetek és az alig leplezett pornó. (Itt megint csak az Anita Blake-sorozat későbbi köteteire célzok, de említhetném a True Bloodot is.) A klasszikus fantasy három alapeszköze (kardok, szörnyek, varázslat) közül általában legalább egy hiányzik (ez leggyakrabban a kard, mivel modern környezetben hatékonyabb fegyvereket használnak) és sokszor a közeljövőben játszódik (mikor a mágia/szörnyek stb már lelepleződtek az emberek számára) de persze a középkorba is elhelyezheti az író. Ebben a kategóriában gyakori a manapság divatos ifjúsági irodalom, általában pörgősebb cselekmény és több vér jellemzi. A szépirodalomtól ennél távolabb gyakorlatilag nem is állhat. Ezzel persze nem azt állítom, hogy égetnivaló szenny mind (például Darren Shan könyveit kifejezetten élveztem) de az író jellemzően kevésbé igényes közönségnek szánja. Bár ez önmagában nem minősíti a műfajt, de ezt egyértelműen könnyebb megírni - Tolkien például gyakorlatilag az egész életét a Gyűrűk Ura világának tökéletesítésével töltötte.

Ezen kívül megemlíteném, hogy ami alternatív világban játszódik, de nem mond ellen a fizikai törvényeknek, az nem minősül fantasynek. Így például az Éhezők Viadala posztapokaliptikus antiutópia (ezzel persze lehet vitázni, pontosítani, most nem ez a lényeg) de én személy szerint nem sorolnám a fantasy műfajába.

Most, hogy kisregényt írtam a műfaji kategóriákból, válaszolnék is: én szeretem a fantasyt.