Mit szóltok a versemhez?

Nincs formázva, nem olyan mély, de azért őszinte, kérlek ti is ehhez hasonlóan írjatok véleményt:

Törékeny mosolyú gyermek,

Erős szívvel, kemény lélek.

Megtépázott az idő, a szél,

Szeméből bölcsesség beszél.

Lelke mocskos, szennyezett,

Senkinek sem kelhetek.

Erős vagyok, mikor lehet,

De tudom nincs semmi jó benned.

Bennem. El kellene mennem,

Míg lehet.

Öngyilkosság, talán kellhet.

Kinek kellenek haszontalan, bűnös lelkek?

Ártok mindenkinek,

Akinek csak lehet.

Senkinek sem kellek.

Ocsmány a szív, érzések nincsenek,

Hé, világ! Bocsáss meg!

Többé nem fordul elő, hogy élek.

Meghalok majd, a világ elfeled,

Isten veletek kedves emberek.

Messze megyek,

A parton túl sátrat verek.

A homály magányába

Betévedek.

Ott maradok,

Míg csak lehet.

Messze megyek.

Senkinek sem kellek.

Hé, ember!

Bocsáss meg, hogy élek.

De egyet megígérek:

Vissza soha nem térek.

Mennem kell, a halál sürgető szava csábít,

Mosolyával sok jót ámít.

Igen, megyek, rohanok!

Álmomban halkan sírnak az angyalok.

Bűnös lélek, ocsmány és saras,

Szíve nem ér meg sehány garast.

Bűnös a szív, de ez csak álca!

Halálát mégsem bánja.

Mennem kéne, rohannom tán,

Ott, ott a Révész vár.

Ég veled, mesebeli délután.

Mennem kéne, szaladnom tán,

De valami mégis visszavár.

Kéz nyúl utánam a homályból,

Így szól: maradj velem, s táncolj.

Mennem kéne, vagy maradjak?

Értelmét nem látom a szavaknak.

Messze megyek,

Senkinek sem kellek.

Bocsáss meg, hogy élek.

De egyet megígérek:

Vissza soha nem térek.