Egy éve írtam egy egypercest. Hogy tetszik?

"Vannak törékeny tárgyak. Üveg, porcelán, kristálypohár: leejted, és vége, csak szilánkok vagy cserepek halma marad, amiket aztán részvéttelenül összesöprögetsz, és kidobsz a szemétbe.

A legtörékenyebb dolgok azonban azok, amelyek benned is összetörnek valamit, mikor sérülnek.

…

Kisebb vagy nálam. Mondhatni, apróka. Ha megfogom a kezed, érzem a leheletvékony, szirompuha bőr alatt az apró csontokat. Néhány eret. Ha rájuk fektetem az ujjam – gyengéden, hogy ne fájjon –, érzem, ahogy lüktet bennük a vér. Mikor alszol, oda-odalépek hozzád, hallgatom, ahogy lélegzel, halkan ki és be, ki és be; fülelek, hogy minden rendben legyen, és ha ki is lépek a küszöbön, marad a görcs, hogy bármelyik pillanatban melletted lehessek, ha fel találnál sírni.

Hiszen tőlem függ, megnyugszol-e.

Ha szükséged van valamire, tőlem függ, megkapod-e.

Ha panaszod van, rám vár, hogy enyhítsek rajta, megoldjam: tőlem függ, elmúlik-e.

Az én kezemben van nem csak a boldogságod vagy a jóléted, hanem az életed. A csontok a bőröd alatt, a vér lüktetése az ereidben, a tüdődben ki-be szuszogó levegő.

…

Tőlem függ.

Ez alatt a két szó alatt össze tudnék roppanni.

De mikor rám mosolyogsz, és a szemedben tiszta bizalommal ott szikrázik a világ összes csillaga – akkor a magasba emel."