Tetszik amit írtam? Milyen?

"Ugyan nem emlékszem a balesetre, de Will némiképp felvilágosított a történtekről. Ő látta a becsapódást, bár én csak egy fényes villanásra emlékszem. Ez az utolsó kép, mely még él az elmémben, minden mást, mintha kitöröltek volna. Az egész életem egy perc alatt semmivé vált. Nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, miért létezem, nincs magyarázat, hisz múltam sincs. Tudok beszélni, tudok írni, de a fejem üres. Az emlékeim helyét egy hatalmas fekete köd tölti ki. Még a koromat sem tudom, bár ha saccolnom kellene, húszas éveim elején járhatok. A nevem is rejtély, minden iratom elégett, de Will Chloenak hív. Tetszik ez a név, valahogy természetes számomra, ha így szólít. Biztos hozzászoktam.

Will szerint jobb is, hogy nem emlékszem a balesetre, mert megkímélem magam egy szörnyű emléktől. Emlékek… tudnom kéne mi az? Honnan? Hisz nekem egy sincs. Emlékeim nincsenek, bár álmodok. Akárhányszor lehunyom a szemem, mindig ugyan azt vagyok kénytelen átélni. Újra látom azt a villanást és egy női arcot velem szemben, biztosan a másik kocsi utasa lehetett. Rémület sugárzott róla, mely láttán mindig megborzongok, majd egy vakító fény mindent elborít, én pedig felébredek. Megrémít, félek elaludni, félek becsukni a szememet, nem akarom többet átélni. Willnek nem meséltem az álomról, ő csak annyit tud, hogy nem emlékszem semmire és ez végül is igaz. Amit tudok a balesetről, az az, amit ő mesélt, hogy egy kutya volt az úton és én ijedtemben elkaptam a kormányt, s belerohantam a szembe jövő autóba. Az autó felborult, de Willnek még sikerült kihúzni a kocsiból, mielőtt az felrobbant volna. Felkapott a karjába, s lépkedni kezdett velem a háza felé, mely az erdőben, egy eldugott kis zug volt. Egy rideg faház, pár bútorral, semmi díszítéssel. Mikor Will visszanézett már mindkét kocsi lángba borult. Csak én éltem túl, s az a nő miattam halt meg. Ő halott, én élek. Az élet igazságtalan. Puszta véletlen, hogy Will ép ott volt, vagy okkal történt így? Én miért éltem túl, ha ő nem?

Emlékszem, hogy kinyitottam a szememet és felnéztem, egy férfit láttam, Will karjaiban feküdtem. Csak egy másodperc volt, de emlékszem, még érzem, ahogy léptei hatására kissé megrázkódik a testem, mintha elringatna. Az egyetlen, az első igazi emlékem… nem felejtem el."