Hogy tetszenek nektek ezek a részletek?

Ez egy kisregény első pár mondata..

Gondolataimba merülve álltam a Gare du Nord pályaudvar nyolcadik vágányán. A legjobb barátomat vártam, de a vonat előrelátóan tíz percet késett – mikor a hangosbemondón keresztül eljutott a fülemhez a hír, legszívesebben sikítottam volna, annyira akartam már látni ezt a fiút. De mivel nem tehettem semmit, inkább a központi falnak dőltem, mely elválasztja a nyolcas sínpárt a kilencestől.

Az agyam szüntelenül azon járt, milyen lesz ez a három nap. Az elmúlt hetekben rengeteg vázlatot készítettem, hogy mit szeretnék neki megmutatni, aztán úgy határoztam, maradok a spontaneitásnál. Meg persze biztos neki is vannak elképzelései, valószínűleg sokat pihenne és beszélgetne. Vannak kirándulások, amik során nem muszáj minden látnivalót megtekinteni, csupán élvezni kell a szabadságot.

Majd önmagamat kezdtem mustrálni, s hagytam, hogy az a bizonyos kérdés, ami egy idő óta nem hagy nyugodni, újból előfurakodjon. Szimpatikusnak fog-e találni? Eddig, akik megismertek, nem mutattak irányomba ellenszenvet, az utcánkban lakó öreg nénik, bácsik szintúgy szeretnek, a barátaim szemében ennivalóan édes teremtés vagyok, akit lehet puszilgatni és ölelni. Most azonban nem az számított, ők miként éreznek, hanem ő, hogyan fog érezni. Remélem, nem küld el melegebb éghajlatra.

Ez meg egy novella kezdő és befejező szakasza...

A nő magányosan üldögélt a Balaton partján s mialatt egyre csak rá gondolt, a lágyan fújó szél meglibbentette a haját. Kétségkívül gyönyörű, fiatal hölggyé cseperedett az elmúlt évek során, bár ő ezt önmagáról sohasem mondta volna el. Rövid, kleopátra stílusú haját túlontúl egyszerűnek tartotta, s hiába bizonyult nádszál karcsúnak, ugyanazt a duci kislányt vélte látni, mint aki egykoron volt. A makulátlanul sima arcbőrére cseppenő könnyek pedig megcsillantak a lemenő nap fényében.

(..)

A nap már nagyon alacsonyan járt az égen, a fekete szín egybevegyült a naranccsal, a fürdőzők egyszeriben árnyékká alakultak át. Gyöngének érezte magát, ahogy hazafelé tartott. Jártányi ereje sem maradt, többször megkapaszkodott egy tölgyfa szárában s egyszer, mikor már a parkolónál járt, visszafordult. A vérvörös égitest akkor bukott alá, hogy új útra induljon egy másik kontinensen.

Kérlek írjatok véleményt, akár pozitívat, akár negatívat, hogy tudjam, milyen.