Akit erdekel a sci-fi es/vagy fantasy irjon ram, lenne par kerdesem mert epp probalkozok konyvet irni es lenne par kerdesem. Jelentkeznetek?

A másik válaszoló tökéletesen kifejette, mik a klisék. Ezek sajnos nem olyan "egynek elmegy", hanem tényleg ordenáré alapklisék. Hogy ebből össze lehet rakni valami jót? Persze, mindenben van klisé. De más egy panelokból összeépített világ és egy olyan, aminek a története nem található ki előre a Hetvenhét magyar népmese és az eredeti Star Wars trilógia megtekintése után.

A tömegtermelésre persze szükség van, mert rengeteg olvasó igényli a gagyit. A Barátok közt is népszerű. De ettől még kell villantani valamit, mert ilyet nagyjából 12-15 évesen írnak az emberek. Mivel győznéd meg a kiadót, hogy ezt és pont ezt kell kiadniuk, nem a hat másikat, ami vele egy nap érkezett? Nem mondhatod azt, hogy kérem, emögött egy tökéletesen kiépített világ van, és univerzummá tervezem bővíteni, mert az első regény legyen legalább nullszaldós, utána beszélhetünk a további kötetekről. És egy ilyen szintű háttérvilágot egy regénybe sűríteni irodalmi öngyilkosság. Ezért gondolkodj el, hogy pár klisét kidobsz és valami addig számodra is ismeretlen megoldással helyettesíted. A "császár kitagadott fia a főszereplő" már unalomig ismert. Természetesen nem azt mondom, hogy azonnal vesd el (hát... nem ártana, de ez magánvélemén), ugyanis pl. Móra gyakorlatilag pont ugyanebből a helyzetből írta meg az Aranykoporsót (a császár titkolt fia a főszereplő) - durva is a csattanó a végén. Persze ő végigvitte azt, hogy ennek miféle hatása lehet a fiú lelkére nézve. (Spoiler: a jóslat szerinti legszentebb bíborba öltözik a huszadik életévében. Csak az nem a trón bíbora, hanem a saját vére.) Itt nem hiszem, hogy ilyen mértékű lelki boncolgatásokba mennél bele.

Szóval vigyázva a panelekkel. Az Avatárt ne emlegesd. Egyrészt az "eredeti könyv" is alapos nyúlás (bár nem perelik, azt hiszem, senki), másrészt kit érdekel a sztori (sima Pocahontas)? A látvány vitte el a hátán, az hozta a bevételt. A lebegő sziklák látványtervét látva mentem moziba, nem a cselekmény kedvéért - és nem csalódtam, a cselekmény tényleg nem sok szót érdemelt. De az a képi világ...

Igen, csakhogy van különbség eladható klisé és eladhatatlan klisé között. Te itt filmekkel, képregényekkel jössz, egyik sem regény. Az Eragon nagyjából két napig vezette a bestseller listákat, utána úgy csúszott le, ahogy volt. És miért? Mert a marketing (apuka kiadófőnök, micsoda érdekes fordulat!) és a "18 éves zseni, a világ legfitalababb nemzetközi írója" szöveg eladta. A filmeket, képregényeket a látvány adja el. A Keresztapánál pedig az a színészi játék, ami előtt le a kalappal.

De a regénynek magáért kell beszélnie. Nem lehet kliséhalom, mondván "ez kell a népnek". Mert nem, csak ha ezt tömik le a torkán, ezt fogja megvenni. De ez nem Amerika, nézz szét: ez Magyarország. Hány magyar írótól olvastál te sci-fi regényt? Igen, konkrétan te saját magad. Hánytól? Így írj. Hogy te és a hozzád hasonlóak a célközönség. Ha te magad egytől sem, akkor a többiek ugyanígy, egytől sem. Márpedig te magyar sci-fi író akarsz lenni. És ugyanúgy nem fogja senki olvasni a műveidet.

Én, és feltételezem a másik válaszoló, viszont olvastunk, olvasunk magyar sci-fit is. Minőségit, kevésbé minőségit, csapnivalót is. Amatőrtől, profitól, "félprofitól"... én igen széles palettát láttam már. Mind így kezdik, mint te. Nyolc év alatt láttam vagy százhúsz sci-fit írni szándékozót. Mindenki így kezdte, kivétel nélkül. Sablonok, panelek, klisék. Aztán ez letisztul, és ha az illető "megéri", rájön, hogy így nem lehet építkezni. Előrágott készétel lesz akkor a mű, nem saját, önálló alkotás, amit a megírása után két nappal nem tagadnál le. De ha még van is önálló ötleted, saját világod, mindened, akkor sem garancia a sikerre: ott az írástechnika, a tudományos háttér (még ha csak látszetvilág is), a nyelvtan, alapfokú helyesírás, mesélőkészség... mind-mind olyan, ami egyelőre a hozzászólásaid alapján benned nincs meg.

Nem azt mondom, ne írj. De ha te a véleményükre vagy kíváncsi, mi azt elmondjuk. Ez így nem lesz jó, soha a kutya életben nem fogsz vele "befutni", mi nem olvasnánk, sőt, még ingyen sem, próbából, ha elküldöd, akkor sem. Ettől még te vagy a szerző, azt csinálsz vele, amit akarsz. Megírhatod. Tőlem akár dodekalógia is lehet. Szétküldheted mindenkinek, akit csak ismersz. Sőt, az összes magyar fantasztikummal foglalkozó kiadónak is elküldheted. Ha végül megnyersz valakit, és sikeres regénnyé válik, akkor annak csak örülök, ne legyen igazam, mindig ezt kívánom.

Ettől még szívem joga a kliséhalmokat kliséhalmoknak, ezáltal pedig ócska ponyvának tartani, amit nem kiadni, hanem kidobni lenne érdemes. Ugyanis te épp afelé tartasz, amitől tartasz: ez egy tini-tucatregény lesz. Nem fantasy (nem feltétlenül, bár erősen space-fantasy), és nem Alkonyat, hanem annak a fiús oldala. Mert szép az igényesség felé törekvés, de ha a másik műben látod a hibát, a magadében is vedd észre. Azok a művek nem a romantice nyál miatt ócskák (de azért is), hanem mert klisékből vannak összedobva. Vagy téged csak a romantice nyál körítés taszít? Akkor nincs miről beszélni, írd meg, ezt akarod. De ha a színvonalat csak egy picit is feljebb tennéd, rájönnél, hogy nem az a cél, amit itt leírtál, hanem valami jobb. Eredetiség, mondjuk. De persze ez nem kötelező.

Azért a Dűnét olvasd el. Egy film sosem pótolja a könyvet. A Dűne speciel szerintem ótvar filmben, habár tény, hogy szépen hozzányúltak. De a könyv egészen más világ. Ha annak csak egy töredékét képes vagy elérni, amit Herbert tudott, már elégedett lehetsz magaddal. Nem állítom, hogy hibátlan lenne, annak is megvannak a maga hibái, mégis követendő példának állítom eléd. Holott ha nagyon figyelsz, csupa klisé: van a kiválasztott királyfi, az idegen sivatagbolygó (noha a Star Wars Tatuinja innét eredeztethető, és nem fordítva), a nehéz próbák, a boszorkány, ócska szerelmi jelentek, párbajok, ősellenségek, a nagyon gonosz báró, császár, legyőzhetetlen hadsereg, halálig hű katonák stb. Mindez egybegyúrva valami maszlaggal leöntve, azt csókolom. De a világ él, lüktet. Ha ezt érzed, érted, akkor utána folytathatjuk a beszélgetést.