Van tehetségem a könyvíráshoz? (lent)

Kopogtak. A bejárati ajtó felé sietve rossz előérzetem támadt. Valamiféle félelem futott át rajtam, arra gondoltam, ha kinyitom az ajtót egy ismeretlen alak befogja a számat és elvisz valahova, ahol fogva tart és nem enged el soha.

Kisebb habozás és gondolkodás után, kinyitottam az ajtót és megkönnyebbülten mosolyogtam vissza egy alacsony, kicsit duci kedves arcú hölgyre. Az anyukám volt, aki a munkahelyéről hazajövet bevásárolt és három telepakolt kopott szatyrot cipelt haza. Fehér halászgatyájának alján három- három gombocska díszelgett, barna hosszú ujjú pólója pedig tökéletesen passzolt lapos talpú topánkájához. Szőke félhosszú haját kisöpörte arcából és elindult egyenesen a konyhába. A nehéz szatyrokat letette az étkezőasztalra, majd elkezdte kipakolni őket. Arca sápadt volt, láttam, hogy valami nincs rendben.. Odasiettem mellé és segítettem a pakolásban. Miután becsukta a hűtő ajtaját rám nézett.

- Anya, mi a baj?- kérdeztem szemrehányóan.

- A nővéred…

Itt már pontosan tudtam, hogy miről van szó.

Tudtam, hogy a nővérem több év bizonytalanság után lépni akar. Ez akármennyire fájt nekem, megértettem a döntését és támogattam benne. Tudtam, hogy ez nem csak nekem fáj, és nem én vagyok az, akit ez a legjobban bánt. Ez maga a nővérem volt és a barátja, akivel lassan nyolc éve együtt vannak, és akit én is, legalább annyira megszerettem, hogy ezt a lépést megszenvedjem velük együtt.

Így kezdődne a könyvem.:)Mit gondoltok róla?