Mit gondoltok a testvérszerelem motívumáról?

Az irodalomban egyáltalán nem gáz ez a téma. Voltaképpen semmilyen téma sem gáz. Már nincsenek tabuk. A leghatásosabb az, ha úgy írod meg, mint egy teljesen hétköznapi dolgot. Objektíven és távolságtartóan.

A történet legyen érdekes, az a lényeg.

a való életben eléggé visszataszítónak találom, hogy családon belül ... vérfertőzés, genetikailag sérült utódok... meg azért mégis csak a testvéred.

oké kiskorunkban együtt fürödtem a tesómmal, de szerelem? soha nem tudnék úgy gondolni az tesóimra.

én az olyan könyveket szeretem, amikkel azonosulni tudok, át tudom érezni, egy ilyen könyvvel nem hiszem, hogy sikerülne.

meg mondjuk, hogy ez a szerelem kérdés meddig fajulna?

a lényeg a lényeg, hogy sztem nem hiába nincs olyan sok könyv ebben a témában, polgárpukkasztó a téma az biztos.

de sztem egy próbát megér, ha tényleg van hozzá kedved, csináld meg a történetet, semmi károd nem származik belőle.

Hát, nem tudom, nekem se nagyon jön be ez a téma, elég szokatlan, furcsa, és amúgy is, ha én így gondolnék a bátyámra.... fúúú, tuti nem...:)

De az előzőknek igazuk van, ha jól meg van írva érdekes és lebilincselő, akkor lehet, hogy belenéznék:) és amúgy is, én nem nagyon ismerek még ilyen jellegű könyvet (lehet, h mert nem is kerestem:) és ezért nekem mindenképp új lenne... szóval, hajrá:)

semmit nem veszíthetsz vele, főleg, ha közben te is jól érzed magad.... mármint úgy értem, hogy lefoglalod magad és úgy dolgokat fedezhetsz fel, pl.: az ÍRÁS ÖRÖMÉT:D

Örülnék, ha sikerülne ezért ajánlok néhány irodalmi mintát, hogy lásd, mennyire bonyolult kérdésbe vágsz bele:

John Webster: Amalfi hercegnő

Roger Martin du Gard: Afrikai vallomás

Thomas Mann: A kiválasztott

Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember

Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában

Závada Pál: Jadviga párnája, Milota

Sok sikert!