Elolvasnátok egy ilyen könyvet?
Még életemben nem próbáltam ki az írást, most tizenöt éves vagyok. Nem tudom, honnan jött ez az ötlet, és az abszolút amatőrségem látszódni is fog a sorok között. A "Szeretném, ha tudnád..." című történetet én már kitaláltam, és le is jegyezte, de azt vettem észre, hogy ha pontos vázlatot írok, akkor nem tudok felszabadultan írni, éppen ezért én inkább olyan "lejegyzést" írtam neki, ami nyitott, és akárhányszor ránézek, más érzésem van. Már tudom, hogy mi lesz a történet vonulata (nem mondom, hogy túl kreatív), de itt van az a szöveg, amit én leírtam. Azért ilyen nyitott (egyrészt, amit mondtam), másrészt pedig azért, mert - lehet, paranoiás vagyok - egyik ismerősömnek teljesen lenyúlták az ötletét, ezért inkább úgy hagyom, hogy ne legyen egyértelmű a cselekmény.
Szeretném, ha tudnád…
Anna számára sosem, ért sokat a gyerekkor. Miért is érne valami sokat, ha nincs? Hétévesen német táborba hurcolták, azonban nem ért ezzel véget az élete, mint a többieknek. Sőt, a dolgok csak ezzel kezdődtek. Egy év gyorsan eltelt, azonban ő mit sem vett észre belőle. Mit ér az élete egy olyan gyereknek, aki hétévesen feladja a reményt? Miért érezte úgy mégis, hogy nyolc évesen, csak egy évvel öregebben más a helyzet. Valami elkezdődött abban az évben, 1940-ben. De gyorsan vége is szakadt. Anna vesztesként került ki a háborúból, legalábbis a látszat szerint. Mindenki tudta, hogy különös ő gyerek. Tudott valamit, amit mások nem, de egy tönkretett gyermeklélek közelébe ugyan ki férkőzhetne, akinek elmondhatta volna ezeket?
Réka hetvenegyedik évét tölti be. Férje elvesztése után úgy dönt, élete hátralevő részeit egy csendes városban, Szegeden fogja leélni. Azonban a ház, amibe költözik, különös titkot rejt. A szekrényekből néha fényképek kerülnek elő, de van ott valami más is, ami nem kerülheti el az emberek figyelmét: a fényképeknél rejtélyesebb dolog. Néhány papír, amik furcsa sorrendben kerülnek elő. Réka tudja, hogy a ház különösen öreg, viszont azt is, hogy nem háborgathatja azt, ami a múlté. Azonban egy különös véletlen folyamán mégis kénytelen beleolvasni a lapokba. A történet teljesen zavaros számára, viszont ahogy egyre több oldal kerül elő, annál inkább kitisztul a kép. És az, amire végül rájön, megváltoztatja az egész életét.
15/f
A második sztori még akár jó is lehet, tényleg kicsit lerágott csont, de ki lehet hozni belőle bármit :)
Az első viszont nekem határozottan nem tetszik, sztem 2011-ben 15 évesen ne akarj háborús vonatkozásról írni, mert nem fogod tudni átadni az olvasónak az érzést..
Az ötlet tetszik, viszont két dolog piszkálja a csőrömet :D
1. "Mindenki tudta, hogy különös ő gyerek." Ez a mondat kicsit sántít. :)
2. Szeged minden, csak nem csendes város, életem. :D Szegedi vagy?
Szerintem jó ötlet, írd meg mindenképp! Nem lesz százas? Kit izgat! Gondolom, így első nekifutásból nem kiadónak írod, úgyhogy csak szabadon! Kóstolj bele milyen írni, találd meg az írói hangodat. Én biztos elolvasnám, ha gondolod rakd fel valahova. Mellesleg ismerősödnek hogy lopták el az ötletét? Neten keresztül?
Mindenesetre sok sikert, és örülök neki, hogy 15 évesen, fiú létedre írsz, ráadásul ilyen normális témában! Hajrá!
16/L
Remélem, nem vetted belekötésnek. :) Tudom, hogy elírás, de több szem többet lát alapon gondoltam, felhívom rá a figyelmed.
Szegedet illetően úgy fogalmaznék inkább, hogy "Szeged egy csendesebb részén", de ez már részletkérdés. Kérdésedre válaszolva igen, elolvasnék egy ilyen könyvet. Jó dolog, hogy tizenöt éves fiú létedre belevágsz egy regénybe, főleg egy lány illetve egy nő szemszögéből. Kitartást és ihletet kívánok hozzá, a megjelenik, elolvasom. :)
Köszönöm a válaszokat!
Igen, ő is valami hasonló anonim társadalmi oldalra tette fel, és neten megtalálta egy másik blogban rendesen kidolgozva. Én is kicsit féltem, de gondoltam, ebben a témában nem fognak túl sokan áskálódni. Valójában a buszon jutott eszembe egy mellettem ülő néniről. Fura volt, de azonnal szinte az egész történet megvolt. Persze, hogy nem akarom kiadni, de ha jól megy, majd a következőt talán. Attól függ.
Nagyon szeretem a háborús történeteket, szóval ha a kezembe kerülne, nagyon szívesen elolvasnám. :)
Ne vedd sértésnek, néhány helyen nagyon picit sántít a fogalmazásod, de minél többet írsz és olvasol, annál kevésbé lesznek szembetűnőek ezek az apróságok, szóval hajrá. :)
Én is írok egyébként hobbiszinten (bár szerény véleményem szerint nem vagyok megáldva túl sok tehetséggel, de az íróasztalfióknak ez is megfelel), szóval ha gondolod, nekem nyugodtan elküldheted, érdekelne. :):)
én is szívesen elolvasnám,mert bár 11 éves vagyok imádok olvasni.kérlek,hogyha megírtad rakd fel ide az oldal címét ahol el lehet olvasni!
és szerintem is nagyon jó hogy ilyen idös korodban ilyen dolgokról is tudsz írni!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!