Közületek aki ír... Hogy a francba kezdte el?
Már majdnem 20 éve írok egy sztorit a fejemben.
A mérete, kidolgozottsága szintekben mérve nevetségesen magas...
Bárkinek mesélek róla gürü szemmel élte át személyem addig ismert képének megváltozását, kérdezvén végül "Te hogy a francba jegyzed meg mindezt?"
Van egy gáz melóm. Amiben minden nap szenvedek. Nem erre születtem. Alkotni születtem volna. De nem tudok. Szürke ember leszek, hétköznapi ember. Mint más, mint én, vagy te, de apám, és anyám, végül pedig majd gyermekeim. Mint anyósom, sógornőm, feleségem, testvérem. Erre ítéltetek én is.
Nekikezdeni az írásnak egyszerűen nem merek. Nem tudok. Mintha egy fekete lánc, borzasztó kétely húzna le, bármikor nekikezdek. Borzasztó ezt leírni. De így van.
Minden adott lenne, gép, idő, mód, sztori.. de...
Mintha összekötne a hétköznapok szörnyű sanyargatása. A mivoltom. Amire vittem. Talán lustaság? Vagy bátortalanság.. De végül talán önmagam.
Miért lenne több amit alkotnék, mint bárki, amit alkotott ezen a világon?
Miért kezdenék bele, mit hoznék létre, ki olvasná, mi születne, mi halna bele és bakker tényleg vajon mit vinne halálával önmagával?
Az utolsó kérdéstől félek a leginkább...
Ezrek írnak nap mint nap. Több százezrek.
Mind eltörpülnek, hisz fel nem törnek, névtelenül állnak sorba, miközben ezen emberek érzik magukban, hogy megtették, ami a sorban állás, és elhalványulás, eltűnés minimum szükségleteként rendeltetett. Hisze te, de én sem ismerem őket. Láthatatlanul mint egy sikoly tűnnek el a semmibe. De tényleg. Valakinek, önmaguknak irományuk mindent, a világnak úgy látszik semmit nem jelentve.
Nekem mi a célom? Ez a harc. Egy újabb sikoly? Ami elhangzik, és eltűnik? Beállni mind mellé mintha nem lett volna soha sem?
Térképek, nyelvek, népek, és majd háromezer év kiforrott történelme, amit a sírba viszek majd magammal.
Ők, ez az egész nagyobb, mint én vagyok, mint ami valaha voltam. Mint egy felkent átkozott kis vasággyal 10 kilós söpredék. Rossz kezet választottak maguknak ha e világra akarnak születni.
Egyszerre szenvedek felsőbbrendűségi Isten szindrómában, ha látok, és alsóbbrendűségi szánalmomban heverő önképpel, amikor reggelente felkelek, és munkába indulok.
Kérlek titeket, írjatok amit akartok.
Bármi legyen az. Ez alá.
válasza:Igazad van, en is azt mondom: mit veszit azzal, ha leirja? Irja le!
De pl. azt ugye ki tudod szamolni, hogy 4 generacio hany ev?
Szerintem értem mi a probléma, a 3000 év a történelem, ami a sztori előtt zajlik.
Maga a sztori pedig 4 generáción keresztül zajlik. (a 3000 év történelem után)
Mivel telhet el 3000 év?
Főbb világháborúra hajazó, folyton ismétlődő események, különböző karakterek, dolgok amikből tanulhatna az emberiség, mégsem teszi, jelek amik mutatnak valamerre, valami konkrét dologra, mégis mindenki vak rá.
Ha úgy nézem a 3000 év kb 4 főbb részre osztható, nem arányosan. Mindet egy bizonyos esemény választja el, ami ismétlődik.
A részek korszakokat, a korszakok egyedi (általam kitalált) művészeti stílusokat, szellemiséget, építészeti irányzatokat, 1-2 nyelvváltást, és számtalan, számtalan igaz, vagy igaznak hitt legendát.
Vallási irányzatok, amelyek csak bizonyos részben éreznek rá az igazságra, így részben mindnek, igazán vicces, hogy egyiknek sincs igaza. Hamis vallások, valós Istenek, az ő küzdelmük, ennek hatása az emberekre, egy egyedi evolúció, különböző dimenziók, lélekvándorlás, ennek oka és hatásai, konkrét, világ működését meghatározó szigorú szabályok stb.
Politikai harcok, meglepő történelmi fordulatok, hódítások, folyamatos térképátrajzolás, felfedezetlen területek feltérképezése, ennek hatása a fő játszmára, a népek egymáshoz viszonyulása, ennek változásai, a történelmünkben soha elő nem fordult háborús technikák és taktikák.
És még akkor semmit nem is mondtam a történelemről. Csak megkarcoltam a felszínt.
Ez pedig mind csupán 20-30 könyvre elég történet, ami csupán ALAP. Talapzat. Amire épül majd a történet, a 12 könyv amit leírok.
Háttérsztori csupán.
válasza:#13
Teljesen feleslegesen töltesz ennyi időt a háttér megírásával és kialakításával, mert magában a történetben ennek csak töredéke fog megjelenni. Értem én, hogy élvezel ezekkel foglalkozni (pont ezért ne vedd úgy, hogy szeretnélek lebeszélni róla), én például mítoszokat szeretek írni egy-egy történetemhez, de abban a mértékben, amiben te csinálod, a történet kárára megy. Nem haladsz vele, hiszen a háttértörténettel foglalkozol, ami pedig a végén csak háttér.
A legnagyobb fantasy írók sem töltenek ennyi időt a háttér megírásával, mert tudják, hogy nincs értelme és a valós történet rovására megy. Egy olvasót egyáltalán nem fog érdekelni egy nyelvirányzat vagy egy harcászati technika, ha az nincs érdemi hatással a történetre. Túl sok mindent szeretnél, ezért végül semmid sem lesz. Túl nagy célt tűztél ki magad elé, ezért nem fogod elérni.
Ismételten, nem lebeszélni szeretnélek bármiről is, de érdemes lenne leszűkítened azt, hogy mivel töltesz időt és mi az, ami valóban fontos. Először kisebb történetekben kellene gondolkoznod, amiknek látod a végét, amiket be tudsz fejezni (mégpedig nem évek alatt... ), amik így újult lelkesedéssel és motivációval tölthetnek el. Nem szeretnélek elkeseríteni, de ha húsz év alatt egyetlen könyvet se fejeztél be (javíts ki, ha félreértettem valamit), és a továbbiakban is így haladsz, akkor sose fognak ezek a könyvek elkészülni, mert minden idődet egy olyan háttértörténetbe ölöd, aminek a végén kicsi lesz a relevanciája. Írd nyugodtan ezeket a dolgokat, de ne menjen a főtörténet idejének a rovására, abba kellene több energiát ölnöd. Ha abban nem jelenik meg valami, akkor ne foglalkozz vele, legfeljebb magadnak írd fel valahova.
Az írás és az alkotás mindenkinek más folyamat, ezért ha te így látod jónak, akkor folytasd így. Mindenki magából indul ki.
24/N (#8)
Nekem is eszembe jutott, hogy előbb más könyveket írjak. A stílus kiforrása céljából végzett gyakorlás ne menjen az életmű kárára - címszó alatt.
Így történt, hogy 2 side történetbe kezdtem bele. (fejben ugye)
Az első kerek egész, de az is minimum 2 könyves.
A másodikban pedig sajnos túl nagy potenciál rejlik. Ezzel az volt a gond, hogy túlságosan is beszippantott, és elkezdett hasonlóan grandiózus méreteket ölteni mint az életmű. Sokszor úgy gondoltam, hogy talán egy ahhoz hasonló dolog születhetne meg belőle. Ezért ennek látásával leálltam.
Elkezdtem írni az első side-storyt.
De minden oldallal úgy éreztem, hogy fecsérelem az időmet vele. Kb 100-150 oldalig jutottam, ami az első könyv töredéke lett volna csupán, és valami eszméletlen bűntudatot éreztem, mert ezek az oldalak mehettek volna a fő történetembe is.
Amúgy elég sok minden van már a történetből meg.
Apró irományok, a kínos tökéletességig photoshopban megrajzolt térképek, ahogyan elkezdtem összeírni a "csontvázat" is. Tervek, támpontok sokasága van már a mappában.
Amikor ezeket elkészítettem, akkor szembesültem igazán azzal, hogy mire is vállalkozok.
Először is ez rémített meg.
Én valahogy úgy érzem, hogy ez az egész történet több nálam. Szöges ellentéte a természetemnek, annak ami én vagyok. Aki ismer engem ki sem nézné belőlem mindezt. És amikor látom őket sem érzem úgy egy percig sem, hogy kitalálnám. Inkább mintha megjelenne nekem, és én átélhetem. Majd emlékezhetek rá.
Amúgy a backstory írása nem vett annyi időt igénybe, mint a 12 könyvnyi, könyvenként minimum 6 történetszálas szövevény :D az csak egy apró töredék.
De nekem a kedvencem ebből az egészből a fordulat. A mindent megváltoztató erő.
Amit átélek a látásukkor. Valami végtelen eufóriával átitatott extázis.
Ahhoz hasonlítanám, mint amikor kiderül a Trónok harcában, hogy miért HODOR a karakter neve.
Vagy a Fűrész 1. film végi csavar.
Egy ekkora pofán-vágás. Egy "megfog-földhöz csap" élmény. Ez az egészben a legjobb.
válasza:9
"De nezd meg, az illeto miket mond: 3000 ev tortenete, 4 generacio (khm)."
Nálam 324 évet 60 fejezet (kb 230 000 szó) fed le. Viszont nem egyenletesen haladunk az időben. Az első 5 fejezet egy évet ölel fel, a 10.-ben viszont van egy 32 éves időugrás, a 33.-ban egy 25 éves, stb.
A királyok útja (Brandon Sanderson) 325 000 szó, és kiadták egy kötetes változatban is.
A 12 könyv is pont annyira reális, mint az egy, miközben magáról a történetről semmit sem tudunk.
válasza:14
"a legnagyobb fantasy írók..."
Mert a legnagyobb fantasy irok is nepszeru irodalmat irnak (un. "ponyvat"), es nem szepirodalmat. A nepszeru irodalom es a szepirodalom kozott az az egyik nagy kulonbseg, hogy az elobbi cselekmeny-fokuszu. Tehat igazad van, aki ilyesmit ir, az a cselekmenyre koncentraljon.
16.
4 generacio, embernel, mint megtudtuk, kb. 100 ev. Nem 3000. Ezt mar kimagyarazta Kerdezonk azzal, hogy a sztori csak annyi, de elotte van 3000 ev, ami nem sztori, csak tortenelem.
Pedig nehany irodalomelmeleti fogalommal tisztaban kellene lenni, mielott valaki irni akar.
Köszönöm szépen, mindenkinek aki írt a kérdésem alá. Minden válasz hasznos volt nekem. Mindegyik. Kivétel nélkül.
Leírhatatlan érzés fogott el engem csupán azért, mert írhattam, megnyilvánulhattam, beszélhettem erről az egészről, ami velem történik. Jó érzés. Beszélni róla. Írni. Látni hogy van aki megéri. Tényleg köszönöm hogy hozzászóltatok. Tényleg.
Névtelenül névteleneknek megnyílni, és ettől jól érezni magam.
Tiszta 2025 :)
Bármi, ami engem teremtett. Az csakis két lény lehetett.
Az egyik így szólt: Te! Legyen ez egy gyenge, csóró, átkozott, szétszórt, elnyomott, nyomorult semmirekellő!
A másik: Ja. Ez jó ötlet.Tökre jó ötlet.
Az egyik: Oké, de... Figyu már... Attól még, hogy semmirekellő, bárgyú, félénk, mivel tehetnénk, tudod, viccesebbé ezt az életet?
A másik: Te.. Van egy ötletem.. De komolyan... Figyu... Mutassuk meg neki a történelmünket és hogy mi történt az egész világunkban idáig.
Az egyik: Ki a fene fog hinni neki? Ő a túlvilágon él... Ott mások a szabályok.
A másik: Na de most komolyan! Ki hinne neki? Mikor írná ez le mindazt amit neki mutatunk? Ez egy gyökér. Azt se tudja hogy vágja le a körmeit rendesen...
Az egyik: Jó, amúgy, ja... Igaz.. Te vagy már egy bölcs lény bakker.
A másik: Ugye?
Az egyik: Aham.
A másik: Tudod mi jutott eszembe?
Az egyik: Na mi?
A másik: Én belé táplálok majd 3 ezer év történelmet baze.
Az egyik: Te-Te-Tesó! Ebbe? Mi? Miért? Haver! De most komolyan... Mi a fene ütött beléd?
A másik: De képzeld csak el. Látni fog. De alkotni nem. Hisztizni igen, de letenni az asztalra semmit nem. Egyszerre lesz Isten és Nyomorult szindrómája!!
Az egyik: És ez azért jó nekünk... mert?
A másik: Mert nem mered megtenni. És mert vicces lenne bakker.
Az egyik: Mi? Te amúgy megnézetted már magad valakive...
A másik: Te fogod megteremteni őt.. én most elfoglalt vagyok. Ezzel a szép kerek seggel.. Valakinek meg kell alkotnia.
Az egyik: Te egy heteró férfi seggéről beszé...
A másik: Nem mered megtenni.
Az egyik: Mit?
A másik: Csak teremtsd már meg őt ilyenre.
Az egyik: Tesó?
A másik: Csináld.
Az egyik: Nem.
A másik: Mert nem mered.
Az egyik: TE nem mered!
A másik: Én nem akarom. De te nem mered.
Az egyik: Én amúgy merném, de...
A másik: Itt lenne az idő hogy bebizonyítsd... várjunk csak. Te nyuszi vagy!
Az egyik: Mi? Én nem vagyok nyu..
A másik: NYUSZIII!!!
Az egyik: jó..
A másik: Na akkor?
Az egyik: Fogd meg a söröm...
válasza: válasza:19 :-D
A dehogy, a torteneteit egyaltalan nem irja le. A fejeben van.
20-30 konyv, es az csak a talapzat. Arra alapul az a 12 konyv, amit majd leir.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!