Közületek aki ír... Hogy a francba kezdte el?

Leülsz és elkezded. Aztán folytatod. Nem nehéz.

(És ne legyél ilyen magát simogató Petőfi, már neki sem állt jól.)

Figyelj, ha alkotni szulettel volna, mar leirtad volna. Azoknak, akiknek a konyveit kiadjak, nemcsak ahhoz van tehetseguk, hogy erdekes konyveket irjanak. Hanem van kitartasuk ahhoz a monoton es ketsegekkel teli feladathoz is, hogy az otleteiket valoban leirjak.

En egyebkent irtam mar, felebredtem reggel, es az egesz a fejemben volt. Leirni sokkal nehezebb volt, sokkal tovabb tartott, mint gondoltam. Nem probaltam kiadatni, par embernek odaadtam, utana eltettem a fiokba. Mai szemmel mar latom, hogy a szemelyisegfejlodesmnek egy fontos utelagazasat irtam le ket szereploben, es magam tulajdonkeppen teljesen egyik sem lettem. Viszont en azonnal leultem es irtam.

Ha te 20 eve azt sem tudod eldonteni, hogyan kezdd el irni, akkor nem az irasra szulettel. Lehet, hogy ebbe csak belekapaszkodsz, hogy az eleteddel kapcsolatos frusztraciodat neked tetszoen megmagyarazd. Lehet, hogy en (ha 20 eve tart) szakemberhez fordulnek, hogy segitsen a problemaidnak a vegere jarni.

Fejben a 37. fejezet volt kész, a leírást meg a 14.-el kezdtem. Akkor még más számozása volt, de tudtam, hogy ezek nem az elsők lesznek. A 14.-et az első követte, de nagyon össze-vissza haladok. Mondjuk epizódikus annyira, hogy ez ne okozzon nagy problémát. A 34.-35.-be még kellene egy nyomulós szál, de a 45.-ig ezeket nem számítva már kész. A legutóljára megírtak meg a 25.-32. fejezetek.

Ha megvan, hogy a történet honnan kezdődik, akkor csak fogod magad, s leírod. Vagy ha nincs meg, akkor kitalálsz neki egyet, és onnan számolod az elejét, ahonnan az olvasó jobban fel tudná venni a fonalat.

"Te hogy a francba jegyzed meg mindezt?"

- Sehogy. Kivéve, ha nincs átlag feletti memóriád. Tudom ezt magamról. Az én fejemben is megy egy történet konkrétan 4 éves koromtól (most 23 vagyok), de nemhogy annak az elejére (és még jópár részére) nem emlékszek, hanem arra az egységesebb vonalra sem, ami 13 éves koromban kezdődőtt el. Hogy ezt honnan tudom? Vezettem ilyen-olyan információkat, és néha még párbeszédeket is leírtam, de mikor évek múltán visszaolvastam őket, megesett, hogy azt sem tudtam, hogy miről van szó.

(Az a történet amit írok, az egy másik, ami márciusban született meg.)

Elkezdeni a legnehezebb. Főleg, ha folyamatosan kételkedsz magadban, mert mi lesz, ha visszaolvasva nem jó, ha neked magadnak sem tetszik majd, ha kiderül, hogy senkit nem érdekel.

De tényleg, csak elkezdeni kell, aztán hagyni, hogy csak vigyen a dolog, jó esetben a flow, kevésbé szerencsés esetben simán a meló, amit beleteszel.

A kétely fél siker, szerintem erre a dologra is igaz, hogy a hülyék mindenben biztosak, az okosak meg tele vannak kétellyel.

Nem jobbnak kell lenned, hanem másmilyennek. Ennyi.

#2

Szerintem káros dolgokat írsz.

„ha alkotni szulettel volna, mar leirtad volna.”

„Ha te 20 eve azt sem tudod eldonteni, hogyan kezdd el irni, akkor nem az irasra szulettel.”

Ezek nem igazak. Ahány ember, annyi út. Az irány egy.