Kezdőoldal » Szórakozás » Könyvek » Közületek aki ír... Hogy a...

Közületek aki ír... Hogy a francba kezdte el?

Figyelt kérdés

Már majdnem 20 éve írok egy sztorit a fejemben.


A mérete, kidolgozottsága szintekben mérve nevetségesen magas...

Bárkinek mesélek róla gürü szemmel élte át személyem addig ismert képének megváltozását, kérdezvén végül "Te hogy a francba jegyzed meg mindezt?"


Van egy gáz melóm. Amiben minden nap szenvedek. Nem erre születtem. Alkotni születtem volna. De nem tudok. Szürke ember leszek, hétköznapi ember. Mint más, mint én, vagy te, de apám, és anyám, végül pedig majd gyermekeim. Mint anyósom, sógornőm, feleségem, testvérem. Erre ítéltetek én is.


Nekikezdeni az írásnak egyszerűen nem merek. Nem tudok. Mintha egy fekete lánc, borzasztó kétely húzna le, bármikor nekikezdek. Borzasztó ezt leírni. De így van.

Minden adott lenne, gép, idő, mód, sztori.. de...


Mintha összekötne a hétköznapok szörnyű sanyargatása. A mivoltom. Amire vittem. Talán lustaság? Vagy bátortalanság.. De végül talán önmagam.

Miért lenne több amit alkotnék, mint bárki, amit alkotott ezen a világon?

Miért kezdenék bele, mit hoznék létre, ki olvasná, mi születne, mi halna bele és bakker tényleg vajon mit vinne halálával önmagával?

Az utolsó kérdéstől félek a leginkább...


Ezrek írnak nap mint nap. Több százezrek.

Mind eltörpülnek, hisz fel nem törnek, névtelenül állnak sorba, miközben ezen emberek érzik magukban, hogy megtették, ami a sorban állás, és elhalványulás, eltűnés minimum szükségleteként rendeltetett. Hisze te, de én sem ismerem őket. Láthatatlanul mint egy sikoly tűnnek el a semmibe. De tényleg. Valakinek, önmaguknak irományuk mindent, a világnak úgy látszik semmit nem jelentve.


Nekem mi a célom? Ez a harc. Egy újabb sikoly? Ami elhangzik, és eltűnik? Beállni mind mellé mintha nem lett volna soha sem?


Térképek, nyelvek, népek, és majd háromezer év kiforrott történelme, amit a sírba viszek majd magammal.

Ők, ez az egész nagyobb, mint én vagyok, mint ami valaha voltam. Mint egy felkent átkozott kis vasággyal 10 kilós söpredék. Rossz kezet választottak maguknak ha e világra akarnak születni.


Egyszerre szenvedek felsőbbrendűségi Isten szindrómában, ha látok, és alsóbbrendűségi szánalmomban heverő önképpel, amikor reggelente felkelek, és munkába indulok.


Kérlek titeket, írjatok amit akartok.

Bármi legyen az. Ez alá.



#Az élet csupán #lassú vágta #az elképzelt nagyszerű valóság #és a szürke realizmus között #ami útnak egy ára van csupán #az, hogy közben elfelejtünk élni
jan. 7. 16:34
1 2 3
 1/22 anonim ***** válasza:
71%

Leülsz és elkezded. Aztán folytatod. Nem nehéz.


(És ne legyél ilyen magát simogató Petőfi, már neki sem állt jól.)

jan. 7. 18:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 anonim ***** válasza:
69%

Figyelj, ha alkotni szulettel volna, mar leirtad volna. Azoknak, akiknek a konyveit kiadjak, nemcsak ahhoz van tehetseguk, hogy erdekes konyveket irjanak. Hanem van kitartasuk ahhoz a monoton es ketsegekkel teli feladathoz is, hogy az otleteiket valoban leirjak.

En egyebkent irtam mar, felebredtem reggel, es az egesz a fejemben volt. Leirni sokkal nehezebb volt, sokkal tovabb tartott, mint gondoltam. Nem probaltam kiadatni, par embernek odaadtam, utana eltettem a fiokba. Mai szemmel mar latom, hogy a szemelyisegfejlodesmnek egy fontos utelagazasat irtam le ket szereploben, es magam tulajdonkeppen teljesen egyik sem lettem. Viszont en azonnal leultem es irtam.

Ha te 20 eve azt sem tudod eldonteni, hogyan kezdd el irni, akkor nem az irasra szulettel. Lehet, hogy ebbe csak belekapaszkodsz, hogy az eleteddel kapcsolatos frusztraciodat neked tetszoen megmagyarazd. Lehet, hogy en (ha 20 eve tart) szakemberhez fordulnek, hogy segitsen a problemaidnak a vegere jarni.

jan. 7. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/22 anonim ***** válasza:
100%
Érdekes. Én általában csak leülök és írok:D De szerintem segít, ha vázlatot készítesz, és arra építesz, mint egy csontváz, csak egy nagyon basic terv kell arról, hogy mit is akarsz írni, megfogalmazni a történetet mondjuk pár mondatban összefoglalni, hogy miről is akarsz írni, aztán csak folytasd. Nem kell azonnal mindent nagyon nagy részletességgel, ha mondjuk már megvan az, hogy hol kezdődik és hol végződik a történet, akkor keresd meg a közepét, rakd időrendi sorrendbe a fejedben lévő jeleneteket, készíts idővonalat, aztán próbáld meg betömködni a megmaradt lyukakat. Ha ezzel is megvagy, akkor elkezdheted fejezetekre bontani, vagy ha esetleg nem egy irányba, hanem úgymond össze-vissza halad a történet, akkor fogd a jeleneteket, és rakd úgy egymás mellé, ahogyan követik egymást (ez nem feltétlenül az időrendi sorrend) Lehet hogy találni fogsz közben hibákat, vagy logikátlanságokat, de akkor majd ráérsz azokat kijavítani, mert lesz mire építened! Szurkolok és hajrá, tudom milyen érzés elakadni, holott fejben már megvan az egész történet, minden apró részletével együtt:,) (ajánlom, hogy a részleteket külön gyűjtsd össze, ne próbálj meg elsőre leírni mindent! Csak ragadd meg az alappilléreket, a főbb jeleneteket, amikre az egész sztori épül és írd le! Azokat sem kell úgy, hogy pl van egy teszem azt csatajelenet, akkor nehogy nekiállj, hogy leírod, hogy a csata előtti éjszaka a hűvös szél hogyan hordozta magában a feszültséget az egész táboron át, amíg xy a lován ülve gondolkozott az akármin, hanem írd le ki harcol kivel, hol, miért, hogyan kezdődik, mi a végkifejlet stb., de csak pár mondatban!) Na mindegy, ez csak az én tanácsot, én sokkal könnyebben kezdtem el mikor már láttam magam előtt valamit, hogy honnan hova tart ez az egész, és nem egy üres word dokumentum fehér oldalát bámulva kellett eldöntenem, hogy na most akkor mi legyen.. Meg amúgy sem muszáj az elején kezdeni, én jelenleg a 17 fejezetet írom, úgy, hogy az első 10 még sehol sincs:D Sok sikert, ha túlvagy a vázlatokon, onnantól könnyebb lesz! Szurkolok!:)
jan. 7. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/22 anonim ***** válasza:
100%

Fejben a 37. fejezet volt kész, a leírást meg a 14.-el kezdtem. Akkor még más számozása volt, de tudtam, hogy ezek nem az elsők lesznek. A 14.-et az első követte, de nagyon össze-vissza haladok. Mondjuk epizódikus annyira, hogy ez ne okozzon nagy problémát. A 34.-35.-be még kellene egy nyomulós szál, de a 45.-ig ezeket nem számítva már kész. A legutóljára megírtak meg a 25.-32. fejezetek.


Ha megvan, hogy a történet honnan kezdődik, akkor csak fogod magad, s leírod. Vagy ha nincs meg, akkor kitalálsz neki egyet, és onnan számolod az elejét, ahonnan az olvasó jobban fel tudná venni a fonalat.



"Te hogy a francba jegyzed meg mindezt?"

- Sehogy. Kivéve, ha nincs átlag feletti memóriád. Tudom ezt magamról. Az én fejemben is megy egy történet konkrétan 4 éves koromtól (most 23 vagyok), de nemhogy annak az elejére (és még jópár részére) nem emlékszek, hanem arra az egységesebb vonalra sem, ami 13 éves koromban kezdődőtt el. Hogy ezt honnan tudom? Vezettem ilyen-olyan információkat, és néha még párbeszédeket is leírtam, de mikor évek múltán visszaolvastam őket, megesett, hogy azt sem tudtam, hogy miről van szó.

(Az a történet amit írok, az egy másik, ami márciusban született meg.)

jan. 8. 00:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 TR75 ***** válasza:
44%

Elkezdeni a legnehezebb. Főleg, ha folyamatosan kételkedsz magadban, mert mi lesz, ha visszaolvasva nem jó, ha neked magadnak sem tetszik majd, ha kiderül, hogy senkit nem érdekel.

De tényleg, csak elkezdeni kell, aztán hagyni, hogy csak vigyen a dolog, jó esetben a flow, kevésbé szerencsés esetben simán a meló, amit beleteszel.

A kétely fél siker, szerintem erre a dologra is igaz, hogy a hülyék mindenben biztosak, az okosak meg tele vannak kétellyel.

Nem jobbnak kell lenned, hanem másmilyennek. Ennyi.


#2

Szerintem káros dolgokat írsz.

„ha alkotni szulettel volna, mar leirtad volna.”

„Ha te 20 eve azt sem tudod eldonteni, hogyan kezdd el irni, akkor nem az irasra szulettel.”

Ezek nem igazak. Ahány ember, annyi út. Az irány egy.

jan. 8. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/22 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. Minden válasz hasznos.

Hú, ez a nyelvezet amivel írtam. Kicsit dolgozott bennem az alkohol.


Így belegondolva talán az a gond, hogy az első 18 év alatt egyáltalán nem izgatott, mire viszi ez az egész dolog. Ha irományom egyetlen elért eredménye az lett volna, hogy 3-4 emberrel elbeszélgethetek a sztoriról, már megérte volna.


A baj az lehet, hogy közben melóba álltam. Minden nap a természetemmel ellentétes munkát végzek, családot alapítok, gyerek jön, hitelek... Egyszerűen lenyom a valóság...


Az álomvilágomat amibe egész életemben menekültem felváltotta a sivár valóság. De hát végül is ideje volt ennek, szükségszerűen.


A fejemben írom, én nem felejtem el egy eseményét sem. Majd 3000 év történelme... csak az események előtörténete bőven kitenne 20-30 részletes könyvet.


Maga a sztori 4 generáción át folyik, és minden generációban egymás mellett legalább 6 történetszál fut.


Az egész annyira szövevényes, a leginkább egy bonyolult, gigantikus szövetre hasonlít, ami számtalan egymásba tekeredő fonálból áll.


Belegondolva, őszintén, nem mondom, hogy író lennék, vagy valaha azzá válnék. Az írás egy szükségszerű dolog ahhoz, hogy ez az egész megszülessen.


A legrémisztőbb ebben az egészben az, hogy a történet "magát írja" én csak megfigyelő vagyok.


Szóval túl nagy feladat ez. Gigantikus. Fiatalon nem kezdtem bele, hiszen minden nap írtam a fejemben, "láttam" a dolgot folyamatosan, a mai napig, minden nap. Úgy voltam vele, ha idősen kezdem el, kiforrottabb lesz, tökéletesebb.


Ezzel van a gond. Ha sima 2-3 könyves történet lenne, nem lenne ekkora a kétely, a vívódás. De ez legalább egy 12 könyvet igénylő grandiózus világ.


És az egészet kb úgy kell elképzelni, hogy dugig van csavarokkal, óriásiakkal, de az utolsó könyv vége szó szerint átfogalmaz minden addigit. Mint egy ragasztóval festett festmény, amire az utolsó könyv szórja rá a port, amitől látható lesz minden. Rétegek ezek. "Történet a történetben lévő történetben"


Amikor valaki elolvassa majd a legutolsó könyv fordulatát, azt akarom, hogy könnyes szemmel tegye le a lapokat, maga elé bámulva, motyogván, hogy "Úr Isten"....

Megérti, hogy újra kell olvasnia minden addigi könyvet. Új szemmel. Beavatottként. Megvilágosodottként. És látni, hogy ez a történet igazán 2x mutatja meg önmagát az embernek. És ha valaki másodjára is végigmegy majd az egészen akkor érti meg igazán, a dolgokat. Ami földhöz fogja csapni az embert. Az eldugott részletek, az avatatlan szemnek láthatatlan események. A rétegek egymás utáni megnyílása.


Rémisztő.

jan. 8. 09:35
 7/22 anonim ***** válasza:
100%
Hú, az kemény(amúgy nagyon jól hangzik:D) De hidd el, csak addig nyomaszt az egész, ameddig nem kezded el, és nincsen semmi kézzel fogható dolgod, ami bizonyítja, hogy már előrébb vagy mint voltál, hogy elkezdted és már haladtál, onnantól pedig visz tovább, vagy így vagy úgy, ahogy azt #5-ös is írta, ha tényleg akarod, akkor haladni fog, mert beleteszed a szükséges energiát, mert fontos annyira hogy rászánd magad és dolgozz vele, a könyvírás nem egyszerű mert szerintem legjobb esetben is lesz valaki akinek nem tetszik teljesen amit írsz, az pedig mindig te leszel, de ez tényleg csak azt bizonyítja, hogy valószínűleg jól csinálod amit csinálsz. Ja, meg fontos hogy alapvetően szeresd amit írsz, mert akkor kikapcsol, és könnyebben megy, de nemhiszem hogy ezzel baj lenne, ahogy látom lelkes vagy (ami naggyon jóó) nyugodtan szánd rá az időt, a lassú haladás is haladás, és tényleg csak addig rémisztő ameddig egyhelyben toporogsz, ahogy elkezded onnantól pedig elválik, hogy képes vagy e megírni azt ami a fejedben van! A puding próbája az evés, szóval hajrá, szurkolok!:D
jan. 8. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/22 anonim ***** válasza:
100%

(Hűha, némely mondatoddal túlságosan is tudtam azonosulni. :D Mindenképpen nyugtasson a gondolat, hogy sokan éreznek úgy, ahogy te.)


Szerintem az az igazi problémád, hogy túl nagy terhet helyezel magadra. Az a projekt, amit leírtál, hatalmas falat bármilyen írónak, de főleg egy kezdőnek (olyan értelemben kezdő, hogy nincs befejezett műved, amit fel tudnál mutatni). A helyedben félretenném kicsit a projektet és kisebb dolgokba kezdenék bele, amiknek látni a végét, ellenben örömmel és sikerrel tud eltölteni az írásuk. Sőt, akár ezen a világon belüli történetek is lehetnek. Se Tolkien, se G. R. R. Martin, se Brandon Sanderson, se senki más nem a legnagyobb és legjobb történeteiket publikálták először, nem az első írásaikról van szó. Ők is kisebb mértékben kezdték; G. R. R. Martin például sokáig írt egy fantasy és sci-fi novellákat megjelentető magazinnak, de ha ismered a munkásságát, akkor észreveszed, hogy több ott megírt ötletét később felhasználta Westeros világában.

(Illetve gondold át, hogy mi mennyire szükséges. Például egy regényhez teljesen feleslegesen dolgozol ki több könyvre elegendő előzményt, ha annak sose lesz releváns szerepe a regénysorozatodban. Ezeket tartsd meg magadnak és csak annyira foglalkozz velük, mint amennyire a történet valóban igényli, különben sose fogsz előrébb jutni.)

Az első írásaim, amikkel valóban elégedett voltam 8-10 oldalas fantasy novellák voltak. Egy szálon futottak, egy karakter volt a központban, nem terveztem nekik folytatás (bár azóta ezzel kapcsolatban is vannak terveim). Ezeket követték a 35-40 oldalas kisregények, amik már hosszabbak voltak, kettő-három szálon futottak és kidolgozottabb világgal bírtak. Ezek közül az első most van feldolgozás alatt és a tervek szerint májusban kint lesz a könyvesboltok polcain. Ezt követik azok regények, amik többrészesek, amik komolyabb témákkal is foglalkoznak, amiknek részletesen kidolgozott karakterei és eseményei vannak.


Ne foglalkozz azzal, hogy milyen reakciót szeretnél az olvasóidtól. Még kész regényed sincs, miért érdekeljen egy nem létező ember véleménye? Először írd meg egy olyan formában, ami neked tetszik és amivel te elégedett vagy. Sose tudhatod előre, hogy az olvasóra mire és hogyan fog reagálni. Pont nemrég küldtem el egy barátnőmnek egy készülő regényem első változatát és odáig volt, hogy a főszereplő útja milyen megható allegóriája az Alzheimer kórnak. Én pedig csak pislogtam, mert nem állt szándékomban ilyen hasonlatot írni (nem érint a téma és sokat se tudok róla), mégis, ő belelátta ezt a fajta értelmezést, ezzel kapott egy másodlagos értelmezési formát ez a történetrész.


Az írásnak (vagy bármilyen alkotásnak) akkor van értelme, ha élvezed. Ha azért írsz, mert úgy érzed, valami leírhatatlan teher helyezkedik a vállaidra és kötelességed papírra vetni, akkor már nincs értelme az egésznek. Ha az adott projekt nem tesz boldoggá, akkor tedd kicsit félre és próbálkozz meg mással. Én is mindig egyszerre több dolgon dolgozok, mert nincs mindig hangulatom bizonyos történetekhez és csak szenvednék velük.


Tudom, hogy nehéz és hidd el, átérzem a félelmeidet, de kezeld kicsit könnyedébben a dolgot. Alkotni szinte lehetetlen, ha állandóan feszültségben élsz. Nem fogok beleokoskodni a magánéletedbe, de próbálj ott is váltani és olyasmikkel foglalkozni, amik boldoggá tesznek. Rengeteg inspirációt és motivációt meríthetsz a tanulmányaidból, a munkádból, a hobbijaidból, az utazásból; legalábbis engem nagyrészben ezek inspirálnak és ennek nyomán egy sokkal természetesebb folyamat számomra az írás, jönnek maguktól az ötletek.


Mindenesetre sok sikert kívánok!

24/N

jan. 8. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/22 anonim ***** válasza:
64%

5.

Hat persze, igen, legyunk pozitivak, biztassunk minden bimbodzo tehetseget. Foleg manapsag, amikor hirtelen minden huszonevesen kitort a bibliofil hiszteria, es mindenki es mindenkinek a kutyaja is konyvet ir.

De nezd meg, az illeto miket mond: 3000 ev tortenete, 4 generacio (khm).

Egy legalabb 12 konyvet igenylo grandiozus vilag, csak az elotortenet boven kitenne 20-30 reszletes konyvet. Azt akarja, hogy az olvaso konnyes szemmel tegye le a vegen maga ele motyogva, hogy uristen, es kezdje ujra az egeszet, de leirni meg egy sort se irt.

Jol van, legyunk pozitivak.

Kedves Kerdezo, 12 konyvet nem lehet egyszerre leirni. Csak oldalankent. Ird meg az elso 4 oldalt. Vagy fogalmazd meg az elso konyvet 4 oldalban. Igy kezdd el.

jan. 9. 02:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 TR75 ***** válasza:
75%

Nem kell feltétlenül a nagyközönségnek írni. Na meg, miért baj, ha mindenki is ír? Neked attól rosszabb? Neki attól rosszabb?

De: mit veszít azzal, ha leírja, amit szeretne? Az írás is olyan, mint bármelyik hobbi, gyakorlat teszi a mestert. Sokan tényleg a fióknak (vagy mappának) írnak, nem is szeretnék, ha sokan olvasnák. Viszont írás közben gondolkoznak, gondolkodnak, az életüket átrágják.

Most nincs kedvem megkeresni, hogy szó szerint idézzem, de Kurt Vonnegut mondta, hogy a művészetet nem a pénzért csináljuk, hanem azért, hogy a lelkünk növekedjen, szóval mindenképpen csináljuk.

jan. 9. 02:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!