A könyvek fordításánál nem lenne jobb inkább a szó szerintiségre törekedni ahelyett, hogy olyan szavakat adnak a szerző szájába, amiket ő nem mondott?

Nézd, 76 óta foglalkozom könyvekkel, újságokkal, magazinokkal. Van, amikor a szó szerinti fordítás követelmény, de az sem mindig tartható. Ezek szakszövegek, ahol a fehér kábel helyet nem lehet olyan csini kis világos drótot írni.

De pl. tördeltem A repülés száz éve című könyvet. Előírás volt, hogy pont ugyanúgy nézzen ki, mint az angol nyelvű. Sorok száma is egyezzen. A szakfordító mondta, mennyire nehéz, mert például az eredetiben csak annyi áll, hogy Jet, az magyarul sugárhajtású utasszállító légi jármű.

"Értem, mit akarsz mondani, de úgy tűnik, Szabó Lőrinc sem az eredeti szöveget ültette át magyarra, hanem csak a szöveg gondolatait, mondanivalóját tartotta meg."

Igen, hiszen egy műfordításnak ez a lényege, a célja.

Ez ugyan dalszöveg, de tetszik-e neked?

Az álom, mit nem láttak még,

és győzni, hol nem győztek még.

A bánatot eltűrni némán,

s ott járni, hol nem jártak még.

A vágyad nem elérthető,

de látod a távoli célt.

A lélek, csak az segít tovább,

megnyílik a csillagos ég.

Szerintem ott kéne kezdened, hogy utána jársz, mi is a műfordítás valójában. Írtak erről szerintem jó pár könyvet olyanok, akik értenek is hozzá.

Lehet voksolni persze amellett, hogy a szöveghűséghez vagy pl. a verslábhoz ragaszkodunk. De azért illene jobban beleásni magad a témába, ha véleményt mondasz, nem hiába tanulják a műfordítást az emberek, mivel ez egy szakma.

Lehet, hogy a te Harry Potter fordításod szöveghű lesz (?), csak éppen élvezhetetlen, mint irodalmi mű. Tehát nemhogy visszaadnád a lényeget, de megfosztod tőle.

A beszélő nevekre meg egyebekre különösen kíváncsi leszek a te fordításodban.

Ha '"valóban Rowlinggal" akar találkozni az olvasó, akkor ott az angol szöveg, a tükörfordítás alsós kategória.

Valoban ez a forditas orok dilemmaja, hogy mennyire maradjunk szo szerint az eredetihez huek, es mennyire van szabadsagunk megvaltoztatni ahhoz, hogy a magyar olvaso ugyanazt erezze es ertse, mint az eredeti olvasasakor. Meg kell talalni a ketto kozott az egyensulyt (ezt tanitjak a forditoknak), es ez a szepirodalom eseteben nagyon nehez.

Az kell hozza, hogy 1. a fordito pontosan ertse az eredetit, minden idiomat, szolast, szofordulatot, hangnemet, azt, hogy mi szleng es pontosan milyen szleng --> meglepo, de sok fordito ezeket sem tudja 2. jo legyen az anyanyelvi erzeke, tehat a magyarban megtalalja azt, amivel a legjobban vissza tudja MINDEZT adni 3. legyen tehetseges, tehat az a komponens, amit nem lehet tanulni 4. legyen nagy gyakorlata es tapasztalata 5. legyen ideje normalisan vegiggondolni a koncepciot, utanajarni dolgoknak, ha elo szerzorol van szo, akar az irotol megkerdezni stb.

Rengeteg borzalmas angolrol magyarra forditast latok a magyar konyvesboltokban. Vagy egyszeruen nem ertette a kifejezest, es kitalalt helyette valamit. Vagy annyira rosszul teszi at magyarra, hogy hallom mogotte az eredeti angol szoveget stb. Pl. anno a Helen Fielding: "Bridget Jones naploja" jelent meg borzalmas forditasban ("ööö..."). Neha az az erzesem, hogy egy nagyon rovid hataridore dolgozo, vagy mellekallasban fordito valaki ul hajnal kettokor a szoveg felett, szegeny mar felalomban, es forditja szo szerint a regenyt. Lehet, hogy a kiadoknak kellene jobban megfizetnioket vagy kicsit tobb idot adni nekik? A HP forditassal biztos, hogy rohanni kellett.

Lenyeg, hogy nagyon nehez es nagyon konnyu mellenyulni. Maguk a szerzok is azt mondjak, inkabb ne forditsak le a konyvuket, mint hogy rosszul forditsak es agyoncsapjak vele. Vagy ha 50 orszagbol csak egyben nem lett sikere a konyvenek, akkor feltehetoleg a forditas rossz. Ezert nehez megszeretni pl. a finn irokat nekunk, mert eleve nagyon keves magyar tud jol finnul, es akik tudnak (foleg regebben, a 60-as, 80-as evekben), azok muforditani igazabol nem tudnak /-tak. De nagyon jol forditjak a magyarok az orosz irokat, mert még van egy korosztaly, amelyet szazaval ontottak az egyetemek az orosz szakokrol, akik kozul kiemelkedtek a legjobbak.

A versforditas meg nehezebb, mint a proza. Azok a magyar koltok, pl. Radnoti stb. nem beszeltek vagy nem eleg jol az eredeti nyelvet, tehat valaki leforditotta nekik nyersre, es ok abbol faragtak "koltemenyt", ami mar tobbszoros csuszasokat okozott es csak hasonlit az eredetire.

Altalaban minel tobb kezen megy at egy szoveg, annal jobban elcsuszik, ezert ha valaki tud eredetiben olvasni, annak erdemes mindent eredetiben olvasni.

A te peldad ("Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

"It does not do to dwell on dreams and forget to live.")

valoban nem sikerult tokeletesen. A fordito eljutott odaig, hogy tudja, szo szerint nem fordithatja a "doesn't do to", es a "dwell on dreams" miatt, es mivel ilyen frappans magyar valtozat nem jutott eszebe, egy kicsit messzirol futott neki es tulmagyarazta. Nem az a baj, hogy eltert az eredetitol, hanem hogy az egyszeruseg es a rovidseg elveszett. En ezt 7-8/10 -re ertekelnem (de nem tudom, ki beszel kinek es milyen helyzetben). Ennel sokkal rosszabbul is lehetett volna.

Aki probalta mar, az tudja, milyen nehez ez, plane ket egymastol ennyire messze allo nyelvek kozott az atjarot megtalalni, es sokszor nincs 100%-os jo megoldas.

Ha ilyen van, mint itt ez a ket kifejezes, amelynek nincs kesz magyar megfeleloje, az az egyik forditoi modszer, hogy nem azt mondom, amit az illeto mond, hanem amit mondani akar. Tehat hatralepek, es elkepzelem, mit mondanek magyarul, ha azt akarnam mondani, ami itt angolul van. Itt is ez tortent szerintem, de elveszett a mondat rovidsege, es sokszor ezt a kompromisszumot meg kell kotni. Nem tudok 100% jot mondani, nem forditok szepirodalmat, pont ezert.

Viszont probald meg, szerintem, fordits reszleteket belole, plane ha ennyire zavar, nyugodtan kostolj bele!

ja, latom kozben leirtad a verziodat:

"Nem szabad az álmokban időzni, és elfelejteni élni".

latod, ezzel az a baj, hogy "does not do to", az nem azt jelenti, hogy "nem szabad", es a "dwell on" nem azt jelenti, hogy "valamiben idozni". Ez utobbi raadasul magyartalan, mert nincs ilyen szerkezet, hogy almokban idozni.

Mint irtam, nem tudom ki beszel, kinek mondja, es milyen helyzetben. De ezek a kifejezesek eppen hogy egy kifejezetten muvelt, kozep- vagy felso kozeposztalybeli angolra jellemzoek, plane igy, hogy "does NOT do". Tehat rovidnek rovidebb es frappans, konnyebben megjegyezheto mondat angolul, de nem EGYSZERU, olyan ertelemben, hogy akarki mondhatna. Inkabb elegans a rovidsege es a szohasznalat is - es ezt hogy lehet visszaadni? (Vissza lehet?)