Csak őszintén: elolvastad az Egri Csillagokat?

Elolvastam és tetszett is, bár messze nem volt a kedvenc kötelező olvasmányon. Igazából az egyedüli feladott olvasmány, amit nem olvastam el, az Jókaitól "A kőszívű ember fiai" (1869) volt. Egyszerűen túl fiatal voltam hozzá és nagyon hamar meguntam, pedig mindig is szerettem olvasni.

Nem szoktam könyveket újraolvasni, mert túl sok könyv van, amit el szeretnék még olvasni, így kicsit időpocsékolásnak érezném, ugyanakkor nem értem, hogy miért szólod le azt, aki szereti újraolvasni a kedvenceit.

Ahogy írták előttem is, például a kedvenc dalodat se egyszer hallgatod meg, illetve szerintem kifejezetten érdekes lehet hosszabb idő után visszatekinteni egy-egy műre. Gyerekként odáig voltam C. S. Lewis Narnia világában játszódó könyveiért (ez mondjuk nem változott), de tavaly ismét elolvastam őket, és most azért más szemmel néztem. Megértettem olyan utalásokat és szimbolikákat, amik puszta létezése fel se tűnt tízéves gyerekként.

Vagy például kamaszként elolvastam Márquez minden könyvét, majd idén azzal kezdtem a márciust, hogy ismét elolvastam mindegyiket; a különbség annyi, hogy először magyarul tettem, idén viszont spanyol nyelven tettem, hiszen az évek alatt az angol és az olasz mellet spanyolul is megtanultam folyékonyan. Mondanom se kell, hiába olvastam gyakorlatilag ugyanazt, mégis teljesen más élmény volt.

Szerintem az se mindegy, hogy mit olvas az ember, bár alapvetően annak a híve vagyok, hogy minden műfajból, korból és kultúrából érdemes olvasni. Most például Murasaki Shikibu-től olvastam a "The Tale of Genji"-t ami egy, a tizenegyedik század elején (valószínűleg 1021-ben adták ki először) íródott elbeszélés a japán udvari életről egy birodalmi katona szemszögén át. Ajánlom mindenkinek, mert bár nehéz a nyelvezete és kulturálisan is igen messze áll egy átlag európaitól, nagyon érdekes. Merőben eltér az előző olvasmányomtól, ami John Keats (aki a kedvenc költőm) leveleinek gyűjteménye volt, amiket 1816 és 1819 között írt. Szintén roppant érdekes megismerni egy olyan gyengéd lelket, mint Keats a levelein keresztül. (Istenem, olyan meghatóan írt Fanny Brawne-nak.)

(Nem hiszem, hogy olvasott bárki eleget ahhoz, hogy olyat írhasson, hogy nem tud neki már újat mutatni az irodalom.)

24/N

Igen, olvastam többször is. Kedvenc kötelező olvasmányom volt.

Sőt a töri érettségin is ez segített át, amikor azt a tételt húztam, amikor 3 részre szakadt Magyarország az 1500-as években

Nem. Kb 10 oldal után feladtam, és arra sem emlékeztem mi volt benne. A kötelezők mind dög unalmasak voltak számomra, egyik se érdekelt.

Azt szeretem olvasni amit én választok.