Írók, ti örülnének annak, hogy egy történetetek lelkes rajongója felmérése titeket?

Felkeresne??? Még a kommentbe sem hajlandóak írni pár sort!

Keresni amúgy ne keressen fel, de ha írni akar e-mailt, amiben kifejti azt, amiről írtál, attól nem zárkóznék el.

Akkor rosszul fogalmaztál. Mert nem felkeresne, hanem megkeresne.

Ha író vagy, még ha hobby szinten is, azért ilyet tudni kellene.

Egyébként az sem árt, ha valamit egyértelműsítesz, tehát odaírod, hogy megkeresne e-mailben.

Tudom, szőrszálhasogatásnak tűnik, de ha valaki fogalmaz/ír, akkor legyen az lényegre törő, egyértelmű.

Bár tudni kell a sorok között (meta/subtext) is olvasni, azért pár mondatnál ez nem mindig sikerül. Mert senki sem gondolat olvasó.

Csak mondom. :)

Hát nem tudom, ilyen szinten nem érdekel mások véleménye, bocs.

Értem én, hogy lelkes vagy, de pont letojnám, hogy Kiss Géza véleménye egy 1-5-ig tartó skálán túl még micsoda.

Engem személyesben kevertek össze a helyi költő nevezetességgel. Mindketten szemüveges szőke nők vagyunk. A néni lelkesen újságolta, hogy mennyire tetszett az új versem, és nem értette, miért nem örülök, én meg nem tudtam rájönni, hogy egyáltalán hol olvasott tőlem verset, úgy, hogy fel is ismert?

Egyébként ha valakinek kérésre írok verset, elfogadom a kritikai észrevételeket, hogy neki az ott jobban tetszene.

De a saját magamnak írt versek esetében, akár posztolom, akár nem, meghallgatok bárkit, csak nem izgat.

Elég rosszul fogalmaztál, teljesen az jön át, hogy személyes felkeresésről van szó.

Ennek egyértelműen nem örülnék.

E-mailnek igen.

Embere válogatja.

Valakik szeretik, valakik nem, valakiknél pedig el kell csípni a hangulatot.

Javarészt introvertáltak írnak.

Jómagam az utóbbi kategóriába tartozom, egy valaki intézi ezeket a dolgokat nekem és tudja, látja, mikor is vagyok alkalmasabb ember felé adni választ. Kifejezetten magas az introvertált oldalam és csak két embert tűrök meg a környezetemben, mert ők nem szívják le az energiáimat.

Az írás pedig nem arról szól számomra (s nem vagyok ezzel egyedül), hogy emberek/vevők vannak az első helyen, akiket "mindenáron ki kell szolgálni" , hanem az írás alkotta örömök.

Az írót az teszi íróvá, hogy a műve, amit létrehozott bejön a népnek. Hosszú távon pedig önazonosan lehet csak írni, azaz magad íze szerint, ahogyan a jó vállalkozás lelke is: mi magunk vagyunk.

Vannak rajongók, akik elfogadják, nem róluk szól mindez, hanem a közös pontról, a műről. Adott írókat nem hatja meg a "rajongás" és imádat, ám megköszönjük, hogy tetszik számukra az, amit kézhez kapnak, azaz értékelik a munkánkat/hobbinkat.

Maga a megalkotott mű elismerése, tetszése az, ami jól esik s mellékesen pénzt is hoz a házhoz.

Kellemeset a hasznossal.

Belegondolsz, mindenhol a közös dolgok, pontok fogják össze az embereket, az más kérdés milyen mélyen és milyen formában.

Pl író és olvasó felállástól egészen a személyesebb, magán jellegű kapcsolatokig, mint az ismerősök, baráti kapcsolatokig.

Vannak nagyon fárasztó személyiségek. Ritka az, akivel egy jót lehet beszélgetni és tényleg csak az iromány tartalmáról témázik, az írással kapcsolatos kérdéseknél marad, érdeklődik. Vagyis tudja a határokat. Pl magánélet tiszteletben tartása.

Örülnék-e?

A mű elemzése, ihletei és forrásai stb. megbeszélése pl részemről nem örömnek mondható, inkább egy olyan helyzet, ahol bővebben ki lehet fejteni a gondolat- és eseményszálakat, azok eredetét stb, amikről az olvasó külső szemmel nem tudhat a szöveget olvasva. Azaz érdekesség olvasói oldalról.

Mielőtt pedig napvilágot látna a rajongó/kérdező tartalma pl weboldalon vagy bárhol, díjazom, ha van előtte egy egyeztetés. Ugyanis megesik, hogy nem egyre gondoltunk és másképp van megfogalmazva az, amiről beszéltem.

Aztán visszavonulok, hogy feltöltődjek, mert akárkivel beszélgetek/írok online-n és offline-n (még, ha jó is volt) lemerülök. (kivéve az említett két személy, ők annyira természetesek számomra, mint a végtagjaim jelenléte)

Persze ez csak az én személyes esetem, véleményem, de ismerek olyanokat, akik hasonló cipőben vannak.

A túlzott kimutatott "rajongás" pedig zavarba ejtő, olykor pedig nyűg, zavaró tényező is tud lenni.