A jelenlegi kötelezőolvasmányok helyett, amik régi nyelvezetük miatt a diákok számára nehezen értelmezhetőek, és sokszor maga a művek is teljesen érdektelenek egy mai diák számára, helyette milyen könyveket tennétek inkább kötelezővé?

"maga a művek is teljesen érdektelenek egy mai diák számára"

Sajnos sok mai diák számára a matematika, fizika is érdektelen.

.

A régebben írt, ma kötelező olvasmányok nyelvezetének ismerete, megértése növeli a szókincset, ezzel a választékos és egyértelmű kifejezését a gondolatoknak.

A mai fiatalok szókincse igen gyatra, sokszor a "mizu" szinten van.

A kérdezővel és az első válaszolóval is egyetértek. A régi értékekre, az alapozásra szükség van, ugyanakkor lehetne rugalmasabb a tananyag, kerülhetnének be újabb, a diákokhoz, a korosztályhoz közelebb álló művek. (A "Légy jó mindhalálig"-ot felnőtteknek írta Móricz, fel nem foghatom, miért nem került még át legalább a középiskolába, ahol talán könnyebb lenne megbirkózni vele. A kőszívűt majdnem felnőttként olvastam végig először, mert általánosban simán elaludtam rajta, pedig szerettem olvasni és sokat olvastam. Felnőttként viszont faltam Jókait.)

Angol órán (réges-régen) hetente tanultunk új dalt. Az egyik héten az én kedvenceim közül valamelyiket (sejtitek, nem mindig egyezett a diákokéval), s ha az böcsülettel megvolt, a következő hétre a gyerekek hozhatták a következőt az ő kedvenceik közül, a kitétel csak annyi volt, hogy legyen valamiféle dallama, szövege, s ne legyen trágár. Ma is vannak olyan kedvenceim, amit annak idején a gyerekek által hozott dalok közül tanultam.

Valami hasonlót tudnék elképzelni. Évente egy klasszikust és mellé egy szabadon választott, de azt tényleg a gyerek választhassa, s az "olvasónapló", ha már muszáj (a mi időnkben nem volt), abból álljon, hogy miért választotta, miért szereti, kedvenc részek, szereplő stb., ne irányított kérdések alapján, hanem tényleg, amit a szíve diktál... na, ez jó hosszú lett, bocsi.

Maga az olvasás tűnik reménytelennek, úgy, ahogy van.

Kolléganőm lányáék nyári olvasmánynak választhatóan kaptak három könyvet (Leiner Laura, Sue Towsend, Kármán Tibor, szóval nem a klasszikus kötelezők) naplójellegű, és ahhoz kapcsolatosan kellett feladatokat megoldani (pl csinálj egy naplóbejegyzést a választott könyved mintáján, xy-nak ki volt a kedvenc együttese, neked ki az, és miért stb.), és ahhoz képest, hogy Leiner Laurát sokan szeretik, az egész nyara majdnem erre az egy könyvre ment el, és voltak feladatok, amikhez így is segítséget kellett kérnie.

Sajnos ez egy ilyen korosztály.

Mi sokáig együtt olvastuk a kötelezőeket, van amelyik annyira megtetszett neki, hogy utána egyedül is elolvasta, volt, amelyik egyáltalán nem (szerencsére a tanár rugalmas, volt, hogy ő javasolta, hogy xy műnek nézzék meg a Holnap témazáró Youtube csatorna feldolgozását, csak hogy képben legyenek vele nagyjából, hogy mi a helyzet), viszont önként és dalolva veszek neki bármilyen könyvet, amit el szeretne olvasni, mert örülök neki, hogy végre olvas.

"Sajnos ez egy ilyen korosztály."

Egy gyerekből le is vontál a teljes korcsoportra való következtetést?

A kötelezőket gyakorlatilag sosem olvastam el, úgyis leadta az elemzést a tanár, amit vissza kellett mondani. A magyar oktatás már csak ilyen, papagáj-képzés;már óvodában erre idomítják a gyerekeket, úgy van, mert azt mondtam, ne értsd, csak mondd vissza.

Az irodalomoktatás annyi sebből vérzik, hogy felsorolni is napokig tartana.

#8 Nem, nem egy gyerekből vontam le következtetést, ami az olvasást illeti.

De nekik konkrétan lehetőségük volt szabadon választani, kortárs irodalmat, köztük olyat ami a korosztályukban népszerű.

Ismerősi körben a legtöbb gyereket a digitális eszközök, a minél több inger érdekli jórészt, ami persze a szülők felelőssége, de láttam már extrém hisztiket az eszköz megvonása, megtagadása miatt, és nem csak 2-3 éves korban, 9-10, hogy csak lestem...

Utolsó mondatod viszont sajnos nem csak az irodalmat érinti.

Hát az egy szem egri csillagok kivètelèvel èn sem szerettem a kötelező olvasmányokat, pedig időssebb korosztály vagyok, azóta is nagyon sokat olvasok (mondjuk nem magyarul, ès a WH40K nem is èppen szèpirodalom) kocka is voltam már a gyerekkoromban is, mindenem volt a konzol ès a számìtógèp.

Sajnos a magyar irodalom oktatás elèggè jól másolja a nèpi gondolkodást, pesszimista ès múltba rèvedő.

Jókaiból pl. jól megtanulhatják a gyerekek, hogy az èlet szar, változtatni nem lehet rajta, max várni összeszorìtott foggal a vègèt 😁

Meg aztán a többsègèből olyan szavakat/kifejezèseket/fogalmakat kène megtanulni a gyereknek, ami jó esetben is èvtizedekkel (rossz esetben 50 ève) kihaltak.

Igy valóban nehèz az olvasást megszerettetni.