Vajon túlélik a bulvárszerzők, ha nem keményborítót kapnak a könyveik?

Te kevered a fogalmakat.

Népszerű =/= bulvár. Népszerű =/= alacsony minőség.

A cikk egyébként két szerzőt említ, közülük Schäffer Erzsébet egyértelműen szépirodalom, Yuval Noah Harari kevésbé bekategorizálható, de ő sem celebpletykáról ír, tehát a legkevésbé sem sorolható be a bulvár kategóriájába.

Egyébként meg nem kell temetni a szépirodalmat, messze abból van a legtöbb a boltok polcain, jóval több ilyen mű jelenik meg, mint akár bulvár, akár tudományos-ismeretterjesztő, sőt, akár irodalomtörténeti értekezés, és ez így teljesen rendben is van. Az irodalomtörténet mindig is egy szűk réteg műfaja lesz, most, hogy egy ár száz éve már lejárt a polihisztorok kora, nem várható el mindenkitől, hogy minden területen egyetemi szintig képezze magát, és ehhez mérten tisztában legyen minden terület legfrissebb tudományos szakirodalmával. Az irodalomtörténetet az irodalmároknak kell olvasniuk, ami nem jelent túl sok embert, nem is várhatjuk, hogy ez drasztikusan változni fog (szerencsére, senki nem akar tízmillió irodalomtörténész országában élni). Éppen ezért a kiadónak nem éri meg ennél több könyvet kiadni ennek a célcsoportnak. És mivel a kiadó nem jótékonysági intézmény, ezt nem is lehet elvárni.

Arról nyithatunk vitákat, hogy a szépirodalom, ami most a boltok polcain van, mennyire minőségi, csak hát nem érdemes. A minőség ugyanis nem objektív fogalom, többféleképpen is meghatározhatjuk, mi számít pontosan annak. (És ezek a viták egészen odáig vezetnek vissza, hogy mi az irodalom valódi célja, ami persze szintén nem eldöntött kérdés.)

Lehet sírni, de az sose fog változni, hogy a prioritás a kiadók számára mindig is a népszerűbb könyvek lesznek. Ebből jön a pénz, nekik családjuk van, gyerekeik, akiket nem fognak éheztetni azért, hogy a legújabb tinikönyv helyett inkább irodalomtörténeti munkákat adjanak ki, hogy a nap végén veregethessék a vállukat, hogy ők milyen csodaemberek. És igen, elsőként nem a populáris könyvek költségvetését fogják megvágni, hanem azokét amik amúgy is csak egy szűk réteget érdekeltek. A cikkben nyilván a nagyobb érdeklődésre számot tartó könyveknél megjelenő problémákat emelik ki, hiszen az olvasókat nagyobb eséllyel foglalkoztatja ez, jobban látni fogják a probléma nagyságát. Írjanak arról, hogy Kiskovácshegyi Bélának, ifjú költőzseninek LEHET, hogy amúgy megjelenne egy verseskötete, de így nem fog? Vagy hogy az MTA 22. doktora csak puha kötetben jelentetheti meg azt a könyvét, amit amúgy csak a másik 21 doktor olvas? A sajtó elsődleges feladata a nagyobb érdeklődésre számot tartó eseményekről való híradás. De értelmes ember amúgy is levonja a saját maga számára a következtetéseket: ha az általa minőséginek tartott könyvek kisebb számban jelentek meg eddig is, akkor ez a szám ez után is drasztikusan csökkenni fog. Esetleg a nulláig.