Mi a véleményed regényem alábbi részletéről? Felkelti az érdeklődésedet?
Petráék mindig is ebben a sírokban és kriptákban végződő zsákutcában laktak. Csak a szomszédos földszintes ház meg egy gazzal és horpadt palackokkal benőtt széles árok választotta el otthonát a temető drótkerítésétől és rozsdás kapujától. Az ismerősei általában megdöbbenve fogadták, mikor megtudták, hogy Petra egy ilyen helyen lakik. Számukra ez kísértetjárta, félelmetes terület volt, melyet jobb messziről elkerülni. Senki sem szereti, ha állandóan a saját halandóságára emlékeztetik. De Petra valahogy már kislányként sem talált semmi furcsát vagy szokatlant a dologban. Szellemet is csupán egyszer látott, ráadásul arról is kiderült később, hogy csak egy hálóruhás öregasszony volt, aki a férjét keresve mászott ki egy intézet ablakán. A temető közepén ráadásul még egy viszonylag egész nagy, parkos hangulatú tó is nyugodott a hamvasztottak beton és márvány urnafalai mellett. Bár ezt senkinek sem merte bevallani, de az íróasztalánál ülve már számtalan temetési szertartást végignézett. Ha kellőképpen nagy volt a csend a házban, ha az anyja nem bömböltette a tévét főzés közben és a porszívó sem zúgott, akkor sokszor még a koporsóra hányt föld pufogását is hallani lehetett, ha elég közel volt a frissen ásott sír. A halottak jelenléte valahogy megnyugtatta. Mikor dúltak benne az érzelmek, ha dühös és csalódott volt az iskola vagy a barátai miatt, csak odaállt az ablakhoz, és kinézve rájuk máris jobban érezte magát. Néha még a lélegzetét is visszatartotta ameddig csak tudta, és gondolatait kiürítve eljátszotta, hogy maga is egy közülük, hogy talán épp miatta sírnak a fekete alakok, hogy még a harang is őt búcsúztatja.
(új bekezdés, nem tudom, hogy a gyakorin látszódna e normálisan)
A macska a bőrét karmolva ugrott ki ijedten a karjából az ágyra, ahogy farzsebében váratlanul felzúgott a mobilja. A telefont előhúzva maga is elnyúlt a lepedőn, a szorgos mosakodásba kezdett Nyafi mellett. A kandúr egy pillanatra megállt, vetett egy kétértelmű pillantást a lányra, aztán hangosan dorombolva tovább folytatta a tisztálkodást...
(itt van egy kihagyás, ami a történet ismerete nélkül értelmetlen lenne, ezért a három pont)
...Mire visszatért a szobájába, a szokásos esti tücsökkórus már teljes hangerőre kapcsolva próbált az udvaron. A zúgó ciripelés mellé valami furcsa vijjogás is társult. Először azt hitte, hogy biztos csak egy madár hangját hallja, de a lelapult, felborzolt szőrű Nyafit látva végül csak kinézett az ablakon. A temetőcsősz tolta rekedten nyikorgó üres talicskáját a sírok között. Elég ritkán lehetett látni, hogy ténylegesen dolgozik is valamit, de azért Petra elcsípte már egy párszor, ahogy épp a száraz koszorúkat és hervadt virágokat rakta halomba vasvillával, vagy mikor a füvet nyírta a tóparton. A férfi úgy botladozott a kavicsokon ugrándozó talicskája után, mintha csak részeg lett volna, és a lány hirtelen felizgulva azon töprengett, hogy vajon a másik is látja-e őt a függöny mögött állva teljesen meztelen.
válasza:Hát ez.... Igazából meglepően jó🤔
Valami tök rossz dologra számítottam, de ezt még élvezettel is olvastam. Nem is nagyon tudnék hibát kiemelni, egyedül olyan dolgot tudnék mondani, ha nagyon kötekedni akarnék, hogy szerintem egy picit lehetne részletesebb is, pl melyik kezével nyúl a telefonhoz (hogy tudjuk milyen kezű), de ezt már csak én mondom, aki gyakorlatilag Lovecraft novellákon nőt fel, szóval szerintem semmi kivetni való nincs az írásodban. gratula, nagyon izgalmasan írsz
válasza:Engem nem nagyon fogott meg ez az egész. El kezdtem olvasni, de aztán csak átugráltam a mondatokat, hátha lesz valami érdekes.
A fogalmazás egyébként jó, de nekem hiányzik belőle a párbeszéd, és az izgalom. Lehet, hogy később a szövegben történt valami izgalmas, de engem az elején elvesztettél.
Ízlések és pofonok.
Azért sok sikert!
válasza: válasza:Az első bekezdés teljesen jó, szép, festői leírás. Ez felkelti az érdeklődésemet. Pár apróság, ami tényleg csak amolyan szőrszálhasogatás.
A palackok nem növik be az árkot, ha fontos, hogy tele van szeméttel (miért ne, ez is színezi a leírást), akkor szánj rá egy mondatot.
Habár leírás, de a nézőpontkarakter enyhe formáját itt is célszerű alkalmazni:
"Az ismerősei általában megdöbbenve fogadták, mikor megtudták, hogy Petra egy ilyen helyen lakik."
Az ismerősök számára nem újdonság ez a temető ("Számukra ez kísértetjárta, félelmetes terület..."), ezért az "egy ilyen helyen" helyett elég az "itt" vagy "éppen itt". Érzékelteted, hogy nem "egy közönséges temetőről", hanem "arról a bizonyos temetőről" van szó, és a névtelen szereplők érzésein keresztül közelebb viszed az olvasót a hely szelleméhez. Apróság, de a narráció és a párbeszéd-szintű nézőpont között rengeteg árnyalat van, amiket érdemes megpendíteni.
A leírásban remekül működő hosszú mondatok viszont már nem működnek a második bekezdésnél, ahol elkezdődik a cselekmény.
"A macska a bőrét karmolva ugrott ki ijedten a karjából az ágyra, ahogy farzsebében váratlanul felzúgott a mobilja."
Ez a mondat elnyúlik annak ellenére, hogy a valódi esemény alig egy pillanat. Felzúg a telefon, a cicus megpattan. Közben felsérti a lány karját. Amikor történés van, akkor háttérbe kell szorítani az információadagolást, különben az írás elveszíti az olvasmányosságát. Fókuszálj a karakterre, gondold át, ebben az egy pillanatban mi történik előbb a lány szemszögéből. Valószínűleg az a legutolsó, hogy észleli a karmolást. A határozói igeneveket (karmol-va, előhúz-va, dorombol-va) amennyire csak lehet, alakítsd át igévé.
Azt is gondold át, mi az az infó, ami feltétlenül fontos, és mi az, ami nem. A macska megugrik, utána máris szorgosan mosakszik? Még ha így is van, kit érdekel? Annál érdekfeszítőbb a pillanat, amíg Petra előhúzza a telefont, hogy vajon ki hívhatja. Nem kell végig szárazon narrálni, nyugodtan beletehetsz egy kérdést, mint nézőpont-gondolatot: Ki lehet ez? Vagy: Ki ez az állat? – ha a lány esetleg olyan személyiség, aki nem szíveli, hogy hívogatják. Vagy: Hűha, ez biztosan ő lesz! – ha már eleve várt egy hívást. Benne van az infó, mégis a cselekményen van a hangsúly, és rövid, akárcsak a valódi szituáció.
"Először azt hitte, hogy biztos csak egy madár hangját hallja, de a lelapult, felborzolt szőrű Nyafit látva végül csak kinézett az ablakon."
Itt is ugyanaz. Három részre bontható, ami megérdemel legalább három önálló mondatot (de lehet több is). Először hisz valamit. Aztán látja, hogy a macska másképpen viselkedik (az előzővel szemben itt kaphat több figyelmet a macska, mivel feszültséget teremt). Utána pedig kinéz az ablakon. Azért jó szétszedni, hogy az olvasásnak ritmusa legyen, és ne kényszerülj arra, hogy határozóként kezelj olyan szavakat, amik cselekvő szerkezetben érvényesülnének igazán: "látva; lelapult, felborzolt szőrű; kavicsokon ugrándozó; függöny mögött állva".
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!