Kinek mennyire keltené fel az érdeklődését egy ilyen alaptörténet? (jobb szó híján modern fantasynek nevezném a műfaját)

Egy Tokióra emlékeztető városban játszódik a történet, név szerint az Alvilágban, amit három dolog éltet - az erőszakos sportok, az extrém irányba változó trendek, és a féktelen szórakozás (drogok, diszkók, szex). Mindemellett a városnak van egy mágikus erőforrása, a Gömb, aminek köszönhetően az emberek képesek a belső fényüket idomítani (ezt színes lángoknak kell elképzelni). Ez a fajta mágia mindenkiben megtalálható, kivéve egyetlen embert. A főszereplőt, egy 18 éves, fiatal lányt, aki mindmáig nem érti, miért nem kapott soha fényt a Gömbtől.

A történet arról szólna, hogy a lány, Josie, miután elszakad édesanyjától, ennek a talánynak a nyomába ered, kalandokba keveredik, megismeri önmagát, és kibontakozik igazi személyisége, amit 18 évig rejtegetett a világ elől. Mindeközben új helyre kerül, igaz barátokra talál egy testvérpárban, és felfedezi a másik nem iránti vonzalom hatalmát.

A történet során bemutatom a város élénk, nyüzsgő világát, és olyan kérdésekkel is foglalkozok benne, mint az emberek kínzó felszínessége, a nép feletti önkényuralom (amin senki sem próbál változtatni), és saját magunk feladása a hóbortos trendekért, a társadalomba tartozásért.

Ízelítőnek itt a tervezett regény kezdete, ami még a cím előtt (Fénytelen) egy kicsit bemelegíti az olvasót a várható cselekményre. Nagyon érdekelne a véleményetek!

"A sikátor némaságát egy rekedt sikoly szelte ketté, amit két fénygolyó becsapódása követett. A színes gömbök úgy porladtak semmivé a málló vakolaton, mint a csillogó köd. Fényükkel egy rövid pillanatra megvilágították a koszos, kiselejtezett bútorokkal teli, szűk járatot. A távolból szapora léptek zaja hallatszott, ami belevegyült a szorosan épített lakások generátorainak zúgásába. Újabb éles reccsenés hasított a levegőbe, és a léptek visszhangos dobogása egyre közelebbről hallatszódott.

A következő pillanatban egy lány sudár, rohanó alakja tűnt fel a kanyarban. Ahogy futott, a sötétben megbotlott egy alattomosan megbújó szemétben, és belecsapódott a sarokra kidobott, molyrágta kanapéba. De csak egy fájdalmas, elfojtott nyögés erejéig tétlenkedett, aztán levegőért kapkodva elrugaszkodott a gazdátlan bútordarabtól.

A veszedelmes varázsgömbök pontosan oda csapódtak, ahol egy másodperce még a lány feje volt. A lila fény zilált hajra és lógó ruhákra vetült, aztán újra sötétség borult a sikátorra. Nem sokára két mélyvörös egyenruhába öltözött férfialak jelent meg a kanapénál, beérve a lányt. Vörös dzsekijük és sáljuk ziláltan állt rajtuk, de ők maguk nem mutatták jelét a fáradtságnak.

– Add fel, picinyem! – kiáltotta a sikátorba az egyik, mire a címzett kifulladva egy megtermett szemeteskuka rejteke mögé vetődött. – Nincs hová menned! A zsoldosok elől nem lehet csak úgy elfutni! – A társa jóízűen röhögött a gúnyos felhangon. Úgy tesznek, mintha csak egy kalandos fogócskát játszanának, amiben a gyorsabbik egérutat ad a lassúbbnak. Talán nekik csak ennyit jelentett az egész… Aztán az egyik férfi előre lendült, és egy bokszolót imitálva kiütött a levegőbe. Fémkesztyűbe burkolt ökléből méregzöld, sugárzó golyóbis lövellt a fém kuka felé, ahol a lányt sejtette.

A rozsdás szemetes dobhártyaszaggatóan kondult meg, amint a golyó célba talált. A lány a könnyeivel küszködve szorította füleire a kezét, ahogy a túltömött konténerből több hetes, bűzlő szemét hullott a fejére.

– Ha most megadod magad, megegyezhetünk, és nem viszünk elzárásba…

Micsoda ordas hazugság – a lányt elöntötte a kétségbeeséssel vegyes düh, ám ez a szívében fellobbanó indulat felélesztette bátorságát. Arca úgy felforrósodott, hogy könnyei mintha elpárologtak volna a szeméből.

– …de ha ostoba módon megint ellenállsz, legalább küzdj a fényeddel! Mutasd csak, hogy idomítasz!

A lány az arcához emelte portól szennyezett kezét, és elkente szeméből a nedvességet, ami utat tört magának. Küzdjön a fényével – gondolta keserűen… a mágiával, amivel mindenki együtt születik… ami mindenkiben van…

A lány lüktető izmai ellenére feltápászkodott a földről, és a kuka rejtekében felkészült a rá váró menekülésre. Akár ki is állhatott volna üldözőivel szemben, megpróbálhatta volna elterelni a figyelmüket egy trükkös varázslattal.

De nem tehette, mert őbenne egy csepp ilyen varázs sem volt."