Mi értelme van a fanficeknek?

Vicces, hogy valaki hogy fel tudja húzni magát egy ilyesmin :D

Olvasd azt, ami neked tetszik, ne azon rugózz, hogy más mit csinál.

Én azért szeretek ficeket írni, mert többnyire vannak olyan mellékszereplők a könyvekben (és filmekben), akiket nagyon megkedvelek, és bár tudunk róluk egyet s mást, közel sem eleget. Szeretem összefűzni a róluk tudott információkat, jobban megérteni a motivációjukat, kvázi megírni az ő történetüket.

És nem arról van szó, hogy nincsenek saját ötletim. Vannak, bőven. De attól még szórakoztató ficeket is írni. Ez nem az író fantáziátlanságáról szól, hanem az adott karakterek szeretetéről.

"Nagyon sokszor látom, hogy emberek megosztják a fanfic írásaikat vagy olvasni akarnak ilyet - de miért?"

Pontosan amiatt - részben -, amit az első válaszoló írt.

Adott egy canon világ, aminek szeretjük a szereplőit, helyszíneit, a karakterek jellegzetes mondatait, cselekedeteiket stb. DE ettől független, mi is hozzá tehetjük íróként a magunk ötleteit, vagy a karaktereket más - akár alternatív univerzumba helyezve -, új helyzeteket, kihívásokat teremthetünk. Sok író, aki az eredeti univerzumot megalkotta, nem bánja, ha a rajongókat kreatívitásra ösztönzi, és ez nemcsak fanficeket, de fanartokat, zenéket, videókat, verseket, jelmezeket, tárgyakat (merhandishing) is jelent. Az olvasók, akik a műveinket olvassák, pedig ezáltal gazdagabb, szélesebb, vagy újra alkotott (más, de ugyanaz) feelingeket (érzelmeket) kapnak, és élhetnek át.

Sose feledjük: HA nincsenek rajongók, nincs kinek alkotni!

"Szerintem baromi gáz, hogy valaki képtelen önállóan kitalálni egy világot, inkább más agyszüleményét használja."

Szerinted gáz, mások szerint pedig nem. Ez lehet alapja egy későbbi, saját univerzum megalkotásának, de nem kell, hogy feltétlenül ez a célja legyen.

Tippelek: valószínűleg te sosem voltál valaminek a hardcore rajongója, ami arra inspirált volna, hogy abban az univerzumban, ami a kedvenceddé vált alkoss, létrehozz valamit a saját, vagy a hozzád hasonló más rajongók örömére. Hiszen a rajongás közelebb hozza egymáshoz a hasonló érdeklődési körű embereket, és az mindegy, hogy hány évesek, vagy mi a szakmájuk egyébként.

"Az ilyenek olvasását meg pláne nem értem."

Pedig aki nem tud írni ilyen történeteket, az szívesen olvassa. Netán ettől kap kedvet az íráshoz. Manapság elég kevesen olvasnak, ha a fanfic erre elég okot ad, már van létjogosultsága. Ki akar olvasni "Háború és békét"? Nos, bizonyára akadnak belőlük is, de többen hajlandók olvasni a fanficeket. Csak egy a lényeg: legyen jól megírva. Hiszen a kesze-kusza, helyesírási hibáktól hemzsegő "mű", nem tölti be ugyanazt a magasztos célt (szeressenek olvasni az emberek), mint például az, ami fordulatos, izgalmas, helyesírásában is kifogástalan (vagy majdnem) művek okozhatnk.

"Annyi egyedi könyv van a világon, miért kell az ilyen koppincs cuccokat olvasni?"

Igen, vannak egyedi könyvek. DE ez is jó kezdet ahhoz, hogy valakivel egyáltalán megszerettessék az olvasást. A "koppincs' cuccokkal is vitatkoznék, nemegyszer olvastam a saját fandomomban olyan lenyűgözően megírt fanficet, ami akár önállóan is megállta volna a helyét.

Sok ember hobbiból ír. Én is. Ez nem jelenti azt feltétlen, hogy híres - könyves valódi írók akarunk lenni, de kikapcsolódásnak tökéletes, ahogy az olvasóinknak is. Amikor olvasok, legalább is nekem az a célom, hogy kikapcsolódhassak. És ha ezt a kedvenc világunkban-univerzumunkban-fandomunkban tehetjük meg, akkor miért ne?

"Van bárkinek valami jó érve?"

Azt nem tudom, hogy érveknek jók-e, de írtam lehetséges okokat a miértekről.

"Change my mind"

Erre sem vállalkoznék, hogy az elméd megváltoztassam. Mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar, és mindenkinek joga van ahhoz, amivel másokank nem árt. Nekem ez a fanficek írása, és olvasása. Csak ennyi.

Azért, mert amikor valaki rajong valamiért (legyen az könyvsorozat, pl. Harry Potter, vagy film, esetleg sorozat), akkor abban mindig történnek olyasmik, amire azt érzem "Én nem így írtam volna!". Innen már nincs messze, hogy megírjam, amit én képzeltem volna el.

Én nem "shippelek", engem nem a romantikus sztorik érdekelnek. Viszont sokszor írok például crossovert: Mi lenne, ha a Criminal Minds csapatából elvennénk egy embert, és áttenénk az NCIS csapatába? És vica versa? Hogyan tudnának az ismeretlen csapatban működni azok, akik a sajátjukban zseniálisak, de teljesen más a munkamódszerük? Kiborulnak? Megbuknak? Esetleg megdicsőülnek? A másik csapatok hogyan fogadják az új embereket és a sajátjaik hiányát? Elfogadóak? Kirekesztőek?

Vagy mi lenne ha a James Bond egyik karaktere Sherlock és Mycroft testvére lenne titokban? Egy ilyen kapcsolat hogyan változtatná meg az ismert történeteket? Jobb lenne? Rosszabb? Hogyan maradhat ez titokban?

De persze nemcsak crossoverek vannak. Ezer és egy dolog történhet egy fandomon belül is, amire az írók eredetileg nem tértek ki. Mindig vannak olyan baráti-szerelmi-testvéri-ellenséges stb. kapcsolatok, amiket nem dolgoznak ki eléggé, vagy nem pont úgy, ahogy az nekem a legjobban tetszene.

Ilyesmiket írok. Igen, "lopom" az ötleteket és a karaktereket. De szerintem hozzá is teszek azért. Olvasni és írni is szeretem a fanfictionöket, de nem hiszem, hogy ezzel én neked bármit is ártanék.

Megjegyzem, rendes regényt is rengeteget olvasok ettől még; nem helyette, hanem mellette szeretem a fanficeket.

Kedves kérdező, sok ma híres író kezdte fanfiction írással a karrierjét. Pl. Stephen King is.

Én is imádok fanficeket írni, és nem szégyellem, nem tartom gáznak, hogy mutogatom. Szerintem semmi rossz nincs ebben, de ha téged zavar, ne olvass ilyesmit! A többit már előttem leírták.

Olyan ez mint amikor egy zenész feldolgoz; vagy eljátszik egy valaki más által írt számot.

Jó ujjgyakorlat, bemelegítésnek meg a műfaj gyakorlásához, zene tanuláshoz.

Egyedi dolog-e eljátszani sokezredszerre is ugyanazt a Nirvana számot? Nem feltétlen, de nem is ez a lényeg.

Persze az előadásmód is számít:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Pont így ugyanazokat a szereplőket is elő lehet adni teljesen más kontextusban, más hangnemben.

Lövödözős véres sorozatoknál érdekes lehet egy coffee shop AU, egy sitcomnál egy középkori lovagregény AU.

Ezek önmagukban is viccesek, szívfacsaróak, hátborzongatóak, szórakoztatóak lennének, de sokkal egyszerűbb úgy, ha az olvasók már eleve ismerik a szereplőket, a világot, lényegre lehet térni akár 2-3000 szóban is.

Ismertséget, kritikát kapni is könnyebb hiszen a népek keresik az extra tartalmakat.

Sok irodalmi műfaj dolgozik már létező lore-al, pl ha egy új Star Wars filmet rendeznek, koherensnek kell lennie az egésznek.