Normális ez a gyász?
Normális, hogy egy fiktív karaktert meggyászol az ember? De olyan szinten, hogy két napja kisebb depresszióba vagyok tőle? A Red Dead Redemption 2-vel játszom, és ...(SPOILER)... a főszereplő halála nagyon kiakasztott. Ugye a játék vége felé kiderül, hogy beteg, lényegében tudja az ember, mi lesz a vége, de mégis, annyira megszerettem a játék során ezt a karaktert, hogy konkrétan úgy érzem, mintha egy közeli barátot veszítettem volna el. Nem tudom mennyire normális ez. Más is érzett már így?
Nyilván túl leszek rajta, de még a szemem előtt van a jelenet, és elég csak rágondolnom, érzem a gyászt, a szomorúságot. Tökre kiakasztó :D
Lehet, az is számít, hogy nő vagyok, ezáltal érzékenyebb, nem tudom. Bár néztem videókat neten erről a játékról, reakciókat Arthur halálára, és sok férfi is zokogott rajta, szóval kicsit megnyugtató azért, hogy mások is hasonlóképpen éreznek. De vajon miért tudunk így megszeretni valakit, aki nem is igazi? És vajon mennyire normális, hogy gyászoljuk? Aki játszott ezzel a játékkal, ti hogyan éltétek meg?
válasza: válasza: válasza: válasza:#14
Igen, lényegében gyilkos volt. Viszont én úgy játszottam vele, hogy akinek lehetett, segítettem, jó embert "faragtam" belőle :D Az én Arthurom legbelül jó ember volt. Meg ez amúgy sem fekete vagy fehér. Egy ember nem lehet csak jó, vagy csak rossz... Arthur ennél sokkal összetettebb karakter.
válasza:Más dolgot kérdezek!
Vajon létezik olyan, hogy az ember egy filmen, netán egy regényen elsírja magát?
Persze, hogy létezik! Hány olyan film van, amit az emberek jelentős része elsírja magát, vagy minimum nyomott hangulatba kerül. Technikailag pedig ma már egy-egy összetettebb játék sok tekintetben nagyon hasonlít a filmekhez: van történetük, a szereplőknek vannak személyiségeik, személyiségfejlődésük, vannak érzelmeik, észéseik... gyakorlatilag ezek a játékok egy-egy kitalált élethelyzetbe ültetnek bele, kvázi egyfajta "élet-szimulációba". Ahol az embert nyilván negatívan érinti, ha azzal, akit megkedvelt, történik valami. Ugyanúgy, mint a filmeknél.
Csak ezt azért tartják sokan furcsának, mert a kollektív tudatban a játékok még mindig úgy élnek, mint ha csak Tetrisről, meg Pac-Manről lenne szó. Na, azokon mondjuk csöppet furcsa lenne, ha valaki elsírná magát, de lényeg ami lényeg: egy történetközpontú, szerep-, kaland-, vagy akció-kalandjáték egyik lényege pont a belelélés, és a történet. Egy ilyen játékot pedig akkor sikerült jól megírni, ha hatással tud lenni a játékos érzelmeire.
Szóval igen, teljesen normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!