Normális ez a gyász?
Normális, hogy egy fiktív karaktert meggyászol az ember? De olyan szinten, hogy két napja kisebb depresszióba vagyok tőle? A Red Dead Redemption 2-vel játszom, és ...(SPOILER)... a főszereplő halála nagyon kiakasztott. Ugye a játék vége felé kiderül, hogy beteg, lényegében tudja az ember, mi lesz a vége, de mégis, annyira megszerettem a játék során ezt a karaktert, hogy konkrétan úgy érzem, mintha egy közeli barátot veszítettem volna el. Nem tudom mennyire normális ez. Más is érzett már így?
Nyilván túl leszek rajta, de még a szemem előtt van a jelenet, és elég csak rágondolnom, érzem a gyászt, a szomorúságot. Tökre kiakasztó :D
Lehet, az is számít, hogy nő vagyok, ezáltal érzékenyebb, nem tudom. Bár néztem videókat neten erről a játékról, reakciókat Arthur halálára, és sok férfi is zokogott rajta, szóval kicsit megnyugtató azért, hogy mások is hasonlóképpen éreznek. De vajon miért tudunk így megszeretni valakit, aki nem is igazi? És vajon mennyire normális, hogy gyászoljuk? Aki játszott ezzel a játékkal, ti hogyan éltétek meg?
Vegyél egy Pentium 4 gépet és játsz a Historik meg a Prince of Persia I játékkal!!!
XXI.század.....
#1 Azért írod, mert ezeken is szétbőgném magam?
Köszönöm, de lehet most egy ideig elég volt az ilyenekből. Kikészültem :D
Szerintem normális, hogy az ember érzelmi reakciókat él át fiktív dolgokkal kapcsolatban.
Felnőttkorban is normális.
Gyerekeknél kicsit feltűnőbb mert a dolgok, amikhez kötődni tudnak szürreálisabbak lehetnek de hasonló folyamat megy végbe egy 40 vagy 70 éves emberben is, akit leköt egy érzelmi tartalommal bíró film.
"De vajon miért tudunk így megszeretni valakit, aki nem is igazi?"
Nagyon jó kérdés, a legjobban szerintem akkor jársz, ha magadtól jössz rá.
"És vajon mennyire normális, hogy gyászoljuk?"
Bármilyen érzelemmel játszhatsz (a negatívakkal is) de ha azt tapasztalod, hogy valamilyen destruktív hatással kezd lenni az életedre akkor hagyd abba.
Pontosítás:
Bármilyen érzelemmel játszhatsz (a negatívakkal is) de ha azt tapasztalod, hogy valamilyen destruktív hatással kezd lenni az életedre VAGY MÁSOK ÉLETÉRE, akkor hagyd abba.
"De vajon miért tudunk így megszeretni valakit, aki nem is igazi?"
Nagyon jó kérdés, a legjobban szerintem akkor jársz, ha magadtól jössz rá.
Azért nyugodtan elmondhatod, hogy te mit gondolsz erről :)
filmekbe is beleelhetik emberek magukat
vagyis hosszabb ideig is kihathat erzelmeikre
de ha sima film (nem sorozat) akkor par oras max
mig egy ennyire nagyvolumenu jatek akar 100x (!) annyi idotartamu
ha csak "filmes" (atvezetos, es torteneti) esemenyeit veszuk akkor is boven 10x++ os
ez tehat a beleelesi faktort elege befolyasolja, az idotartam
az is ha valasztani lehet dolgok kozt
#7
Töltök én :D van életem, munkám, férjem, családom, barátaim. Csak szeretek játszani amikor időm engedi.
De ettől függetlenül persze, elfogadom a válaszod, hogy nem normális, hiszen én se érzem annak, ezért is kérdeztem, csak gondoltam kijavítalak, mert töltök én időt a valódi életben is :)
#8
Értem. Általában ilyen kérdéseket kamaszok írnak ki, akik bezárkóznak a szobájukba és az eszképizmusukból áll az életük, aztán depresszióba esnek, ha véget ér egy sorozat vagy szerelmesek lesznek anime karakterekbe és hasonlók.
Persze igen, ettől a te napokig tartó gyászod sem normális.
#9
Igen, sajnos én is így vélem. Azért már jobb, meg nem úgy kell elképzelni, hogy napok óta sírok :D köszönöm a válaszod
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!