Aang legendája vs Korra legendája?

Szerintem semmi értelme nincs összehasonlítani a kettőt, mind a kettő mestermű, és teljesen különbözőek. Ahogy nézem, a Korra legendájával a legtöbb felmerülő probléma az, hogy a) modernebb (hát... Végtére is, csak hetven év telt el az Aang óta, ahol már szintén volt nyoma a technológiának...), hogy nincs egy központi ellenség, hanem évandonként változik a történetszál, mondhatni "arc"-okra van bontva (ez egyrészt szükséges, hiszen még ebben a világban sincs mindig háború, másrészt pedig nem igaz, hiszen a sorozat maga Korra karakterfejlődésére van felépítve), meg hogy kevésbé szimpatikusak a karakterek (ez ízlés és pofon kérdése, én nagyon szeretem ezeket a karaktereket is - bár tény, az Aangból több kedvencem kikerült.)

Ha összehasonlítani akarjuk a kettőt, akkor maximum objektív elemzés szintre kéne elmenni - de egyébként azt érdemes is lenne, hiszen mind a két sorozat rengeteg filozófiai mélységeket megérint, és egy olyan világot tárnak élénk, amire ritkán van példa. Az Aang egy lineáris történetvezetésű kaland-fantasy, amelynek egy egyszerű története van (eljutni a-ból b-be, legyőzni a gonoszt), de azt egy olyan világba helyezte bele, amely él és lélegzik, és olyan karakterek szemén mutatta be, akik anélkül is a legháromdimenziósabb karakterek között vannak, akiket valaha írtak, hogyha nem rakom fel a szemüveget, különösen Zuko karakterfejlődésére gondolok most. Első sorban gyerekeknek szól, de képes volt olyan dolgokról szólni, mint a családon belüli erőszak, a fogyatékosság, kirekesztés, gyűlölet, halál, és bemutatott realisztikusan egy háborút.

Ezzel szemben a Korra egy jóval komorabb hangvételű történet, egyértelműen nem gyerekeknek szólva, az első két évadra leginkább thriller-dráma beütéssel. Ez a sorozat egy olyan filozófiai mélységet megüt, amely valószínűleg példátlan, úgy a sorozattörténelemben, mint a fantasytörténelemben. A keleti filozófia, amelyből az Aang kóstolót adott, ez teljes egészében fürdőzik. Mert kibővíteni egy világot, ami adva volt, nem csak állt egy helyben és másolta az eredeti sorozatot, gondolván, hogy a többség, aki Korrát néz, csak azért teszi, hogy még egyszer megnézze az Aangot (igen, Boruto, Legendás állatok és megfigyelésük, rátok nézek). Nem egyszer brutális mélységekig lemegy, úgy mondanivaló, mint történet szempontjából, amely bár nem egységes, borzasztóan kidolgozott. A sorozatban keresztül megyünk olyan témákon, mint az őrület, a depresszió, PTSD, és mindezt még mindig egy gyereksorozaton keresztül. Az egész sorozatot áthatja a szimbolika, és gyakorlatilag mindennek van jelentése. A pozitív főkarakterek mind kedvelhetőek, de - magát a címszereplő Korrát, és a Beifong-tesókat kivéve - nem annyira kidolgozott karakterek, ámde a negatív karakterek egyértelműen elődje fölé emelkednek. Nagyon nagy erőssége a sorozatnak ugyanis, hogy antagonistáinak olyan embereket tett meg, akiknek céljaik vannak, méghozzá olyan célok, amelyekkel egy másik sorozatban akár főhősök is lehetnének. Ott van Amon, aki egyenlőséget akart, egy világot, ahol az erős nem tapossa el a gyengét, egy világot, ahol nem különböztetik meg az embert veleszületett dolgok alapján. Zaheer egy olyan társadalmat akart, amely a maga ura, amelyet nem nyomnak el a korrupt, hataloméhes uralkodók, akik csakis magukkal törődnek. Kuvira egy egységes birodalmat akart létrehozni, ahol nincs káosz, nincs anarchia. A probléma mindannyiszor az eszközökben rejlett.

Fú, képes lennék egy húszoldalas esszét írni akár külön-külön, akar összehasonlításként a sorozatokról, de ide ennyi elég a véleményemből. Mind a két mű kivételes mestermű, csak más.