Észrevettétek már, hogy a filmekben a szereplők néha teljesen furcsán, és a helyzethez nem illően cselekszenek? Mindezt azért, hogy a következő jelenetnek legye némi értelme?

Így van megírva a forgatókönyv.

A film általában nem a valóságról szól, hanem valami idealizált szituációt ír le, amiben a papírmasé szereplők teljesen életszerűtlen dolgokat csinálnak és mondanak. A rosszabb filmekben legalábbis ez a helyzet. A filmek történeteinek van egyfajta saját, belső logikája, ami az adott keretek között tud működni. Ha ez a logika kimozdul a saját maga által felállított keretek közül, akkor van az, hogy nem működik se a cselekmény, sem semmi más.

Feltűnnek, és akkor mi van?

Ha egy hollywoodi filmről beszélünk, az egy üzleti termék, amit el kell tudni adni, vagyis akármennyire elrugaszkodhat a valóságtól, kit érdekel? A nézők nem valóságra vágynak a pénzükért, hanem túlzásokra, hogy 1,5 óráig azt érezhessék, hogy a világ szép. A logikai hibák, vagy az életszerűtlenségek senkit nem érdekelnek, legalábbis az átlagos mozibajárót, aki csak szórakozni akar, biztosan nem.