A Tokyo Revengers- ben más szerint is erőltetett a dráma, a síràs- rívás, emiatt nehéz komolyan átélni a helyzetüket, sajnálni a szereplőket?

Nekem egy kicsit igen.

Rövid idő alatt történnek a dolgok és nehéz átélni az érzéseiket.

Nekem csak Takemicchi sírásából van már nagyon elegem. Egy nagyon

🌳sza szereplőre számítottam,azt remélve 5 rész alatt kinövi a nyavajgását, 17.részben sem sikerült.

Nekem se erőltetett, szerintem mindenki bőgne abban a helyzetben. Engem jobban zavar az, hogy mekkora lúzer Takemichi, annak ellenére hogy egy jószívű karakter és nem tudom utálni. De például ------SPOILER----- amikor visszament megmenteni Drakent a bandacsatában, akkor tudta hogy le fogják szúrni és egyetlen egy embernek se szólt róla, még csak nem is maradt mellette mikor az az egy dolga lett volna. Szerintem az lenne a logikus ha le se vette volna róla a szemét, vagy szól a többieknek hogy figyeljenek rá mert Kiyomasa le akarja szúrni, vagy Drakennak szól hogy nagyon figyeljen Kiyomasára.

Szóval én nem bánom hogy a sírás megy, engem sokkal jobban zavar az hogy a főszereplő az egyetlen feladatát képtelen végrehajtani. Elvileg ez egy reális sztori akarna lenni és azért ennyire béna Takemichi, de szerintem pont ettől lesz szürreális hogy ekkora ereje van és nem is figyel arra ami miatt visszamegy a múltba.

Nekem tetszik hogy mindegyik szereplőt lehet sajnálni, szerintem pont ettől lehet közel kerülni még az olyan "gonosz" karakterekhez is mint Baji és Kazutora.

9. De legalább van valóság alapja. Ez a tudat szerintem kicsit élvezetesebbé teszi.

[link]