Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha neked volt ellenkező nemű párod, pedig leszbikus/meleg vagy, te hogy éreztél a kapcsolat közben, vagy egy randin?
Egy éve biszexnek gondolom magam, de kezdek elbizonytalanodni, hogy csak nyugtattam magam ezzel és igazából leszbikus vagyok.
Már volt két barátom, akik izmosak és a barátnőim szerint helyesek is voltak, de én ezt annyira nem vettem észre. Persze láttam, hogy jól néznek ki, de hidegen hagyott, inkább a stílusuk miatt tetszettek meg. Egyik sem tartott csak pár hónapig és igazából elvoltam velük, de csak hagytam, hogy történjenek a dolgok. Jól éreztem velük magam, viszont például szexelni egyáltalán nem akartam velül, ez biztos.
Más fiúkkal is lett volna lehetőségem összejönni, de egy-egy randi után mindig rosszul és furán érzem magam, fáj a hasam és csak haza akarok menni és egyedül lenni, úgy érzem, hogy nem tudom őket komolyan venni. Pedig volt olyan srác is, aki tényleg nagyon aranyos volt velem és semmi okom nem volt rá, hogy ne tetszen, de mégis.
Észrevettem, hogy rosszul vagyok magától a pénisztől, pornóban se szeretem a látványát. :/
Lányok gyakran tetszenek meg pl. az utcán, vagy instagrammról, de eddig még sosem voltam még csak közelében sem egy leszbikus kapcsolatnak, pedig szeretném. :(
Jelen pillanatban egy lánnyal sokkal szívesebben lennék együtt, mint egy fiúval, magányosnak érzem magam és erről nem tudok nagyon senkivel sem beszélni.
Ha neked volt ellenkező nemű párod, pedig leszbikus/meleg vagy, te hogy éreztél a kapcsolat közben, vagy egy randin?
Tényleg leszbikus lennék vagy csak rossz fiúkkal próbálkoztam?
Szia! Velem is szinte ugyanez történt, és teljesen át tudom érezni a helyzetedet. A leírtak alapján te szerintem biztos hogy leszbikus vagy, csak eddig nem akartad elfogadni magad.
Én is eddig csak fiúkkal jártam, de én még egy hónapig se bírtam, hanem mindegyikkel pár nap után szakítottam, a legutóbbival tartott a leghosszabb ideig, de az az egy hét is már kész szenvedés volt. Csak azért mentem bele mindegyik kapcsolatba, mert jól el tudtam beszélgetni velük, és szimpatikusak voltak. De nem vonzódtam egyikhez se, nem tetszettek, és nyilván szerelmes se voltam egyikbe se. Ez így utólag visszanézve egyértelmű is volt. Nemrég jöttem rá én is, hogy leszbikus vagyok, mikor a legutolsó barátommal szakítottam. Eddig én is azt hittem, hogy biszex vagyok, és mentegettem magam, ugyanazzal az indokkal, amiket te is említettél: "ő biztos nem a megfelelő" stb. De közben világos lett számomra, hogy mi a helyzet, és így, hogy először is magam előtt felvállaltam, sokkal jobban érzem magam. Szóval szerintem te is fogadd el magad, hidd el, hidd el, sokkal jobb lesz azután. :)
Ma elmeséltem a gondjaimat egy barátnőmnek és kezd világossá válni számomra, hogy nem a fiúk érdekelnek. És én is jobban érzem magam így. :) Csak mégis olyan felfoghatatlan még ez számomra, hogy miért pont velem történik mindez.
Utolsó, neked volt már barátnőd? Mert én csak azért gyanakszom arra, hogy talán mégsem vagyok leszbikus, mert még nem is volt barátnőm. Mondjuk az is igaz, hogy a heterók is tudják magukról, hogy heterók, hiába nem volt még kapcsolatuk. :)
Könnyebb dolgod van mint a pasiknak, nem csajoznod kell csak barátkozni.
Legalábbis én eddig minden barátnőmmel úgy ismerkedtem meg hogy barátok voltunk előtte. :)
Én elmondom a saját tapasztalatom: Egészen kiskoromtól kezdve lányok tetszettek, de erről sosem beszéltem, teljesen természetes érzés volt számomra. Aztán kezdtem felnőni, rájönni, hogy mennyire homofób környezetben növök fel és valahogy rákényszerítettem magam, hogy fiúkkal kezdjek randizni. 14-16 éves korom között nagyon sok ilyen “randim” volt, borzasztóan éreztem magam, már attól kirázott a hideg (nem pozitív értelemben) ha csak megfogták a kezem. Több “pasim” is volt, de mindegyikkel csak kb. 1-2 hétig tartott, mive amikor szexre került volna a sor, egyből kihátráltam a dologból. (És milyen jól tettem)
A barátaimnak mindig azt mondtam, hogy biszex vagyok, de a jövőmet csak nővel tudnám elképzelni. Eközben egyáltalán nem randiztam lányokkal, eszembe sem jutott, hogy ezt megélhetem és nem csak ábrándozhatok róla.
Aztán jött egy fiú, akivel nagyjából jól alakultak a dolgok, kedveltem is (persze nem “úgy”) és azt hittem végre megtaláltam azt, aki mellett elfelejthetem a lányokat. Hát nem. Aznap, amikor szexeltünk volna, már ott tartott, hogy előveszi a farkát amikor rájöttem hogy úristen mi a fenét művelek, én ezt egyáltalán nem akarom. Na, ekkor jöttem rá, hogy leszbikus vagyok. Elkezdtem más leszbikusokkal beszélgetni (nem csak kapcsolat, hanem barátkozás céljából is), és tényleg egyfajta fellélegzés volt, hogy igen ez vagyok én, végre “szabadon” élhetek és nem kell mindenféle férfival lennem, csak azért, hogy mások normálisnak gondoljanak. Tényleg hatalmas megkönnyebbülés volt, az egész életem kiegyensúlyozottabbá vált.
Ha úgy érzed, hogy lányokkal lennél szívesebben, próbáld ki. Aztán majd kiderül, ne görcsölj ezen annyit és soha ne csinálj semmit, amit úgy érzed, hogy nem szeretnél.
Az én történetem is hasonló, mint a többieké.
15-20 éves koromig csak pasikkal randiztam, előtte valahogy eszembe sem jutott, hogy lányok tetszenének.Az viszont feltűnt, hogy nem éreztem jól magam velük,ennek ellenére rengeteg randin voltam túl.
Majd beleszerettem az egyik tanárnőbe, akkor jöttem rá, hogy mi lehet a helyzet.
Elkezdtem beszélgetni, ismerkedni lányokkal és 2 éve boldog párkapcsolatban élek, pedig előtte 1-2 hónapot sem bírtam ki egy pasi mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!