Lenne igény egy ilyen, leszbikus témájú regényre?

Bocs,de szerintem tök romkom az egész. Ezerszer látott és hallott történet,semmi érdekesség nincs benne. Ráadásul még ha nagyon-nagyon nagy írói tehetséggel, Stephen King,Nora Roberts stb. szintjén is írod meg akkor is csak néhány tini fogja elolvasni...Nem olyan drámai ez sztori mint amilyennek érzed. Mindenki átesik ilyen drámákon kamaszkorábán,én Rihannába voltam iszonyú szerelmes 10-12 évesen,azt hittem itt a vég...😀 Már egy 17-18 éves sem fogja komolyan venni,egy 20 év feletti meg pláne nem, mivel a kamaszoknál idősebb emberek már rég túl az ilyeneken, tudják,hogy pár év múlva röhögve fog visszagondolni a főszereplő arra,hogy milyen hülye volt, akkor minek olvasnák el a sok drámázást? Ha meg még 25-30 évesen is gyerekkori plátói szerelmeken siránkozik a főhösöd az egyszerűen hiteltelen lesz. Mondjuk egy 25-30 éves nő már azért nem fogja elolvasni,mert zavarni fogja hogy annak a fiatal felnőtt nőnek az a legnagyobb gondja,hogy a tanárnője után koslasson,mikor neki(meg kb.minden ilyen korú nőnek,de férfinak is a valóságban), 20 -22 év felett màr a munkavállaláson, vagy azon jár az esze,hogy pl.hogyan kaphatna hitelt a banktól. Plusz 20-on éves korára az ember már érik annyit érzelmileg is,hogy nem kamaszos szerelmeket táplál,hanem tartós,komoly kapcsolatot,házasságot keres,vagy sokan már a tartós kapcsolat és a házasság,gyerrknevelés buktatóit járják,megtanulták mi kell egy jó kapcsolathoz,tudják mit várjanak egy kapcsolattól, pl.nem vesztegetik az időt és nem hagyják magukat érzelmielg kihasználni olyan szekérnek,ami úgysem veszi fel őket.Így nem nagyon fog érdekelni senkit egy "kis hülye", aki nem látja a jeleket,és hagyja magát kihasználni aztán fejezeteken keresztül sír,és még akkor is emészti magát mikor eltávolodtak,ahelyett, hogy tovább lépne,haladna...Mondjuk egy 22-23 éves már túl van olyan csalódásokon amikből tanult,így frusztrálni fogja hogy a főszereplő csaj tapasztalatlanul megy a feje után,szenvedést okozva magának.És pár oldal után el fogja dobni a könyvet. Egy olyan felnőtt nő pedig aki mondjuk egy bántalmazó kapcsolatból jött ki, amellett,hogy megállapítja, hogy az ami ezzel a lánnyal történik az érzelmi bántalmazás,csak ő még nem tud róla, szintén idegesítőnek,butának fogja tartani a regényt, amiért ahellyett hogy menekülne mindenki egy rossz kapcsolat elől,a te főhősöd foggal-körömmel küzd érte...Ez olyan lehangoló lesz .

Tudod, az emberek nem szeretnek sem olyan könyveket olvasni ami ennyire kiszámítható és ahol ennyie "vak" a szereplő, sem olyat,ami a saját esetleges hibáikra,csalódásaikra,kudarcaikra emlékezteti őket.

A 11-14 éves leszbikus lányok el fogják olvasni,de ez ma Mo-n nem jelent nagy piacot,és lehet,hogy ő közöttük is lesznek olyanok akik félre teszik,mert bár már ébresdezik a szexuális énjük, belezúgnak más lányokba (a heterók fiúkba), de még nem annyira mély a szerelmi életükhogy együtt tudjanak érezni a főszereplő bánatával.

Az idősebbek, már 17-18 évtől is,de 20 felett mindenképp, motiváló hősöket és regényeket akarnak olvasni. Mondjuk hogy egy nagy csalódás után hogyan állt fel és hogyan lépett tovább a főhös.pl.hogyan ismerte fel ,honnan merített erőt és hogyan hagyta el mondjuk a bántalmazó párját sokkal érdekesebb és motiválóbb mint az hogy hogyan könyörög a párjának hogy ne bántsa,aztán hogyan szemrevételezi a sebeit és gondolkodukhogy mivel érdemelte ezt ki?

(Azt pedig csak zárójelben jegyzem meg,hogy ha egy felnőtt kezébe kerül akönyv, amiben főszereplő kiskorú lány szexuális kapcsolatba kerül a tanárával,illetve egy felnőttember kacérkodik egy kamasz gyerekkel akkor az fog eszébe jutni,hogy ez hatalommalvaló visszaélés, és hogy épeszű felnőtt nem így reagálna egy szerelmes kamasz közeledésére).

Szóval szerintem nem sok igény vanrá,nem jó ötlet,legalábbis ilyen formában nem.

Remélem nem veszed sértésnek vagy kötekedésnek a leírtakat, de ez jön át .

27/L/N

Aki kreatív írásból diplomázottm

Persze hogy lenne :D

A jó könyvekre mindig van igény. ;) Hajá! :D

És még folytatnám,hogy valami gyakorlatisabb dolgot is írjak🤗

Az jó,hogy ha a valóságból merítessz ötletet a karaktereidhez,de a karaktereidnek és az őket ihlető valós személyeknek nem kell teljesen azonosnak lenniük. A te és a tanárnőd ihlette karakterekkel gondold újra ezt a történetet,írj valami komolyabb hangvételű, fogyaszthatóbb regényt/bújtasd új köntösbe ezt a régit.

Pl.írhatnál egy párról, akiknek valami próbára teszi a kapcsoltát és arról,hogy hogyan próbálják ezt megoldani, együtt maradnak-e végül. Vagy pl.két fiatal nőről, akik most végeztek az egyetemen, most léptnek ki a nagybetűs életbe, tervezik az összeköltözést,de a felnőttkprral járó dolgok és problémák közbe szólnak(tőled függ,hogy pontosan mik és milyen formában. Lehetne pl.hogy más-más városokban kapnak állást,egyiküket vagy mindkettejüket az új környezet megváltoztatja, stb). És itt valóban lenne egy erős drámai töltet,hiszen a regény permisszája az lenne,hogy az élet és felnőtté válás lerombolja a gyermekként ,szövögetett romantikus álmokat, és hogy a szerelm mégsem győz le mindent.

De ha ragaszkodsz a tanár-diák viszonyhoz,akkor ún.megbízhatatlan elbeszélőt kell használnod; leírhatod ugyanúgy a lány és a tanárnő kapcsolatát,a lány szomorúságát,( akár E/1-ben is,),de érzékeltetned kell,hogy ez így nem helyes,csak a szereplők értik annak, de te egy abúzív kapcsolatról írsz. Jó példa erre a Lolita.

(Igen,ugyanaz vagyok)

(12-es és 14-es)

Lenne rá igény szerintem, hidd el, sok 20-25 éves nem annyira érett, ahogy azt korábban leírták előttem :)

Plusz minden történet szerintem korosztálytól függetlenül meg tudja ragadni az embereket. Vannak felnőttek például, akik meséket néznek, és még sorolhatnám.