Ha 3-4 év szenvedés után kezdenek elhalványulni az érzéseid az iránt, aki sosem akart a tiéd lenni igazán, akkor valójában sosem szeretted őt feltétel nélkül?

A feltételnélküli,igaz szerelem nem olyasmit jelent,mint azt ma sokan értelmezik,vagyis hogy hagyod magad kihasználni a szeretett személynek,minden sértést,megaláztatást,bántást eltűrsz a párodnak,"Egy jó asszony mindent megbocsát jeligével". A szerelem egy törékeny érzés,amit ápolni,fenntartani kell és a kölcsönösség a kulcsszó az ápolásában.Kölcsönös szeretet(nálatok már itt bukott a dolog), kölcsönös tisztelet és megbecsülés,kölcsönös bizalom és törődés, kölcsönös kompromisszumokra való hajlandóság. Te szeretted őt,de ez nem lehetett az igazi szerelem,hiszen mégcsak nem is viszonozta. De örülj neki,mert ez azt jelenti hogy még vàr rád az igazi,viszonzott szerelem. Aki nem hagyja magát szeretni vagy kényszerből/sajnálatból hagyja magát az nem lehet azon értelemszerűen jobb minél előbb túl lépni. A kölcsönösség mellett az ésszerűség is kulcsszó egy normális kapcsolat/szerelem esetében.Pl.ha szeretem a párom nem várom el,hogy zuhogó esőben virágokat ültessen nekem a kertben,vagy 200 km-t autózzon a kedven sütimért,hiába megtenné. Természetes,egészséges dolog,hogy végre kezdessz kikecmeregni ebből a mérgező,megalázó rajongásból.

Az hogy feltétel nélkül szeretsz valakit inkább olyasmit jelent,hogy nem zavar ha egy kis narancsbőre lesz a párodnak vagy ha felszed néhány kilót,elfogadod a kissebb (ésszerű határokon belüli) rigolyáit,nem szakítassz vele rögtön ha néha nyitva felejti a hűtő ajataját,vagy azért mert gyakran beszél az anyjával és egyéb apróságok miatt sem,amiért itt rögtön a szakítást szokták tanácsolni.De pl.a megcsalások eltűrése már nem tartozik ide.