El mondjam nekk vagy ne?

Ez azért kicsit több dimenziós azt hiszem. Kérdés, milyen a viszonyod anyukáddal?

Mit szól ha valami olyasmit csinálsz, aminek nem örül?

Gondolom van testvéred (nem azért, hogy szemét legyek, de ritka az egyedüli gyerek a cigány családokban) , hogy segítesz-e otthon velük és mennyire érzed a hálát?

Ha mindenben pozitív és jól áll hozzád, biztos elfogad így ahogy vagy.

Ha agresszív és üldöz ahol tud (a fent említettekben) akkor nem kéne elmondani neki.

Ne mondd el. Tartsátok titokban. A ti kultúrátokban súlyos bűn az ilyen.

Majd ha külön életed lesz, saját othonod vagy külön fogsz lakni akkor elmondhatod.

Az ilyenről a te köreidben jó ha senki nem tud.

Érdekes, mert én is roma vagyok,én már elmondtam anyukámnak és a nővéremnek és nem tagadtak ki.Persze én is nagyon rástresszeltem, és 4 évet vártam mire el tudtam mondani nekik. És hallottam egy másik roma lányról is aki pedig teljesen nyílvánosan felvállalta, és nem taszították, pár hétig szaftos pletyálni valóval szolgált,mostanra meg már mindenki megszokta, a kutya sem szól neki ha a barátnőjével végigmegy az utcán. Az anyuka vásárolni hordja magával a barátnőjét,együtt főznek,stb. úgy viselkedik vele mindenki mint egy átlagos mennyel. Többek között ez is adott egy kis plusz bátorságot,hogy én is merjek lépni,de rólam még csak páran tudják,nem nyilvánosan. Szóval kötelező jelleggel ne mondd el, legyen a magánügyed ha még fiatal vagy,nem vagy biztos az érzéseidben,ha csak kamaszos szerelem,nem komoly kapcsolat vagy ha még nem érzed magad késznek rá hogy elmondd.Én már a világba akartam/akarom kiabálni, de egyenlőre elég ha a legfontosabb személyek tudják. Ha még úgy érzed érnek kell hozzá,akkor adj magadnak időt.Ha ilyen bizonytalanul felvállalod a sok stressz össze fog roppantani, ha egyetlen apró attrocitás ér beleroppansz. Előbb készülj fel ezekre lelkileg és elmebelileg,tanuld meg kezelni a kellemetlenségeket, bár romaként biztosan hozzá vagy edződve az előítéletekhez, de azért jobb érettebb fejjel hozzáállni ehhez. Nem tudom hàny éves vagy,de 1-2 év nem fog ártani szerintem, én pl. gyakorlatilag más ember vagyok a 17-18 éves kori önmagamhoz képest,rengeteget értem,tapasztaltam 4-5 év alatt. De ha már biztos vagy a dolgodban ,csak a végső megerősítés vagy egy kis biztatás kell,akkor hajrá,szurkolok neked.

22/Roma/L