Hogy lehet kibírni, hogy nincs, akit szeressek és aki viszontszeretne?

Igazából az a helyzet, hogy én nagyon jól bírtam addig ameddig nem jött egy olyan ember az életembe akit szerettem és akivel összejöttem. Miután szétmentünk még azután sem volt gázos, hiszen az embernek egyedül is jól kell magát érezni. Hihetetlenül pozitív lettem, és jól éreztem magam a bőrömben, talpraálltam. Nem azután miután megint elkezdtünk kavarni, mert szép folyamatosan felborul az egész életem. Feljött bennem az is, hogy az életnek nincs is értelme, ha nincs az embernek egy társak akit szerethet és aki viszont szereti. De kell hogy legyen, csak per pillanat a támogatás az életemben körülbelül olyan 10%, egy ember tartja már csak bennem a lelket 😅, akivel lenne esélyem párkapcsolatra mert boldoggá szeretne tenni. Rajta kívűl se közeli igaz barátok, se rokoni támogatás, se jövőkép, szóval "szép" az élet.

De hogy ne csak panaszkodjak elmondom még egyszer, hogy szerintem is jól kell magunkat érezzük társ nélkül is. Elhiszem, hogy szeretethiányod van, próbálj keresni támogató kapcsolatokat, sportolj, tarts állatot (ezen én is gondolkodtam már) ahogy előttem is írták, és maradj (próbálj) pozitív (lenni), és ne görcsölj rá, hogy nincs senkid , élvezd az életet, lásd meg a szépet a kis dolgokban is. Menj el esetleg pszichológushoz is (én is megyek jövő héten).

Hát ennyit tudtam tanácsolni, remélem tudtam segíteni, ha már magamon nem tudok☺

Sosem volt senkim, nem úgy jöttek össze a dolgok. Aki nekem tetszett, annak én nem kellettem és fordítva. De különösebben nem rágom már egy ideje rajta magam, sőt egy éve nem is tetszett senki. Ez van.

Ahogy mondták, tényleg jobb valami hobbit ÉS barátokat szerezni. Mert mikor elmész egy nagy bagázs jófej emberrel, remélhetőleg el is feledtetik veled a dolgot. De azért jobbulást kívánok.

17/L

Én is hasonló helyzetben vagyok, egyszerűen nincs szerencsém az ismerkedés terén:/ Írj, ha gondolod, szívesen beszélgetnék és talán még nem is lakunk az ország két különböző végén...:)

20/L

Szia!

Én teljesen ugyan így vagyok mint te. Az egyedüllét nem nekem való. Szívesen megismernélek, de nem szeretném rád erőltetni magam, szóval írj bátran! Ha csak rossz napod van és beszélnél valakivel akkor is! :)