Kik erzik magukat szinten maganyosnak?

Bennem is van egy jó adag ilyen érzés.

18/L

Nem gondolom, hogy soha nem lesz kapcsolatom. 17 évesen itt állok, még nem is csókolóztam, holott volt egy éves "kapcsolatom". Elvileg együtt voltunk, csak annyira leszart, hogy azóta nem is láttam, mióta összejöttünk (persze előtte találkozgattunk), aztán meguntam.

Szimplán nem érzem, hogy jó barátnő lennék, hogy menne nekem a társas élet. Én született macskás néni vagyok :D

17/LL

Aztaku*va mennyi leszbikus tini..

Ez ma divat amúgy? vagy mi?

Hmm, ezen a kérdésen most elgondolkodtam...

Nekem eddig két nagy szerelmem volt. Az első (ő volt az, akinek köszönhetően rájöttem, hogy nem vagyok hetero, és ő volt a legelső, akit úgy tényleg és nagyonnagyon, szóval értitek) végül viszonzatlan maradt, mivel Ő -aki hozzáteszem szintén a lányokat szereti- csak egy nagyon jó barátként tekint/tekintett rám. Sz.r volt, beletelt egy kis időbe mire túlléptem rajta, de elfogatam hogy ez van, most így jártam. A másodiknál... hát, ez egy elég bonyolult történet, de a lényeg, hogy nála már tényleg úgy volt, hogy majdnem, meg hogy ő is (és nyilvánvaló számomra azóta is, hogy nem voltam/vagyok neki közömbös, sőt), éés teljesen bele is éltem magam a dologba... aztán végül összejött mással. :) Ezen igaziból nem is tudom, hogy teljesen túl vagyok-e már... Mármint már elfogadtam, hogy megint így jártam, csak csalódott vagyok kicsit (főleg mert nem olyan rég történt), meg egyszerűen csak nem értem az egészet.

Szóval csalódások azok már értek. :D De igyekszem nem úgy felfogni a dolgot, hogy én most meg vagyok átkozva és soha az életben nem fog összejönni senkivel, vagy ilyesmi... hanem hogy egyszerűen még nem találtam meg az "igazit". Jó, ez most full közhelyesen hangzik, de miután ugye elmúlt a rózsaszín köd, mindkét említett személy esetében elkezdtek láthatóvá válni számomra a személyiségük azon (kevésbé pozitív) részei, amiket addig figyelmem kívül hagytam, mert annyira szerettem őket... és rájöttem, hogy egyáltalán nem passzolunk. Egyikkel sem. Szóval talán jobb is, hogy így alakult. Bár lehet, hogy csak ezzel nyugtatom magam. :D

Mindenesetre én még reménykedem, mást úgysem tudok csinálni. Azért ennyi idősen még talán nincs minden veszve, előbb-utóbb majdcsak én is találok valakit, akit tudok szeretni, és cserébe ő viszontszeret.

Bocsi a regényért, és kitartást minden sorstársamnak! :)

17/LL