Vannak még akik magányosnak érzik magukat az egyetemen, és emiatt szomorúak? Ti hogy teszitek magatokat túl rajta?

Akkor ott lehet, hogy másfele kéne keresni a problémát. Ne haragudj, de az nem normális dolog, hogy egy felnőtt ember nem tud kapcsolatokat kialakítani. Nem gondolkoztál esetleg egy pszichológuson?

Próbálj odamenni normális emberekhez, akiken látszik, hogy nem kőbunkók... kérdezd meg, hogy a koli nem szervez-e valami bulit, ahova külsősök is mehetnek, vagy kérdezd meg, hogy esetleg nem megy-e a csoportotok együtt bulizni, ilyesmik. Nálunk pl tök jó programokat csinál a HÖK, a csoporttársainkkal minimum havi 1 közös bulit tartunk, ahova mindenki megy. Ilyeneket lehetne kezdeményezni, szólni a HÖKnek, hogy van rá igény.

Pedig jót tenne a kollégium, tanulni pedig a könyvtárban is lehet + ha normális a kollégium, akkor ott is, mert nyilván mindenki tanulni akar, ha máskor nem, hát a vizsgaidőszakban.

Akár el is járhatnál bulizni, ismerkedni lehet az előadások, gyakorlatok előtt, után, között, alatt is, valószínűleg a többiek sem zárkóznának el előled, vagy ha vannak valami öntevékeny körök az egyetemen, akkor a szimpatikusabbak programjaira el is látogathatnál.

Ismerősöket nem nehéz szerezni, csak nyíltnak, bátornak kell lenni és nem attól kell félni, hogy mit is gondolnak rólad, stb. Aztán akivel jobban kijössz, abból akár barát is lehet idővel.

Ha érdeklődő vagy a többi emberrel, akkor idővel ők is érdeklődőek lesznek a te irányodba. :)

Voltam hasonló helyzetben, baromira utáltam, de végül sikerült kimászni belőle. :)