Miért nem akarom már őt, ha megismertem egy lányt?

Egy fiuval ismerkedem, ismerkedtem már hosszabb ideje, úgy éreztem, hogy ő az, aki kell nekem. Nem tudom megfogalmazni, de mindig attól féltem, hogy sohasem leszek elég jó, pedig nagyon jól éreztem magam vele, csak megfelelési kényszerem volt. Az egyetemen megláttam egy rövidhajú lányt, és képtelen voltam levenni róla a szemem, annyira gyönyörű volt. Beszélgettünk, én kezdeményeztem, de mindketten nagyon jól éreztük magunkat arra pár percre. Itthon már fantáziáltam, és abban a tudatban aludtam el, hogy itt van mellettem, és simogatom. Egyáltalán azt sem tudom, lehetne e köztünk valami. Nagyon kedves volt,és bókolt is. A srác iránt nem tudom, mit érzek, mert vele is nagyon jól elvagyok, nem akarok nélküle lenni, túl sok minden történt köztünk.

Tud valaki választ adni rá, miért van ez így?