Penteken vege az erettseginknek es szombaton lesz a bankettunk. Szerintetek mennyire erne meg beprobalkozni utana az egyik tanarnomnel?

Aznap éjjel az egyik osztálytársamnál aftereztünk egészen pirkadatig. Nagyon csúnyán leittuk magunkat..mindenki. aztán ő reggel hazament. Én lekísértem, elszívtunk egy cigit, elsírtam magam közben hogy vége és félek, hogy nem fogunk többet találkozni. Ő megölelgetett, megpuszilt, nekiadtam a gyújtómat és hazament. Utána elaludtam egy padon mert nem akartak visszaengedni a lakásba mert sokáig elvoltam tűnve. Aztán végülis kb fél óra múlva fölkeltem, eszembe jutott a kapukód és felmentem. Aludtunk pár órát a barátaimmal, ki ágyban, ki a padlón. Aztán amikor magunkhoz tértünk elmentünk haza rendrakás után.

A tancival azután természetesen még nagyon sokat találkoztunk, de én sajnos mindig marha féltékeny voltam a közös barátokra, akik ott voltak még rajtunk kívül. Többször ittunk, buliztunk együtt. (Nem lettem alkesz, csak azt hiszem akkor éltem ki a fiatal "bulizos" énem) Szeptemberben egyetemet kezdtem. Próbáltam nyitni mások felé, de nem ment, csak ilyen futó kalandjaim voltak lányokkal-fiúkkal egyaránt. Novemberben találkoztunk legközelebb, ahova jött pár közös barát is, de kb nem foglalkozott velem egyáltalán és ez nagyon fájt. Kitört egy balhé a társaságban, és ő csak otthagyott minket, és lelépett az egyik sráccal akivel tuti h volt valami szikra köztük. Jelenetet rendeztem. Egészen hajnalig veszekedtünk telefonon, messengeren, míg az összes felgyülemlett feszültség ki nem jött belőlem, ami a "jelzései" miatt (is) bennem ragadt. Robbantam. Egészen áprilisig nem beszéltünk. Elfordultam az utcán előle amikor találkoztunk, nem fogadtam a köszönését, levegőnek néztem. Haragudtam rá amiért az álomkép nem valósult meg, amit részben ő, részben saját magam hitettem el magammal.

Ő keresett meg. Utána még egy pár hétig vágyódtam utána, kb két hónapig, de elmúlt. Jött más aki érdekessé tette a mindennapjaimat és az egyetem fontosabb is fontosabb lett. Mostmár összeteszem a kezeimet, hogy nem lett semmi belőle..tényleg! A legjobb barátom lett, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Keressük egymást. Megnyíltunk mélyen a másiknak .

Persze azóta se mondtam el, mit éreztem iránta, de ez pont így jó. Tudta ő nagyon jól, hogy mit szerettem volna, meg azt is, hogyan értettem "félre vagy éppen meg" őt.