Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leszbikus vagyok. Mit tehetnék?
Azt hiszem mióta élek tudom, hogy nőkhöz vonzódom csak így kamaszkoromba kezd problémákat okozni. Voltak fiúkkal is kalandjaim sőt szerelmes is voltam 14 évesen egy srácba, de azóta nem sikerült. Nagyon nehéz így élni, nem lehetek önmagam, a családomnak egyszerűen nem tudom elmondani..tudom hogy nem értenék meg. Ebben az évbe bele szerettem egy lányba akit bármelyik pillanatba átcsábíhatanék a sötét oldalra,mert tudom hogy vonzódik hozzám pedig teljesen heteró, talán csak kaladra vágyna vagy nem tudom, de nem akarom mert a legjobb barátnőm is és most egy fiú barátomnak is nagyon tetszik és már nagyából együtt is vannak. De nagyon nehéz nekem együtt látni őket. És nem mondja ki de ezt valószínűleg sejti is a barátnőm.
A következő probléma, rájöttem az utóbbi napokban, hogy a gimis osztályfőnökömbe beleszerettem vagy már nem is tudom mit érzek, de érdekes álmaim vannak vele és órákon meregve tudom hallgatni ahogy beszél és azon kapom magam hogy bámulom. Én már nem tudom mi van velem, talán az elfolytott érzések hozzák ki belőlem de kicsit tetszetősebb és aranyosabb lányokba pillanatok alatt bele tudok szeretni..valamit mondjatok hogy mit csináljak mert belebolondulok.
válasza:A kamaszkornak pont az a lényege, hogy a fiatal keresi önmagát. Ha barátnõd vonzódik hozzád, annak két oka lehet: vagy õ is küzd a bi/leszbikus hajlamaival, vagy csak a te személyed vonzó a számára. Volt már több olyan barátnõm is, akinek én voltam az elsõ nõi kapcsolata, valamelyik végleg a lányoknál maradt, de olyan is volt, amelyiknek én maradtam az egyetleb leszbikus kapcsolata, és azóta csak fiúval van.
,Nem akarom átcsábítani a sötét oldalra.' Ebben a mondatban két dolog is csípi a szememet: 1. Csak olyan lányt tudsz elcsábítani, aki eleve hajlik a dologra. Ami nincs meg valakiben, azt nem hozhatod ki belõle. 2. Milyen sötét oldalra? Felénk is ugyanúgy süt a nap! Mi is emberek vagyunk a természet vagy az Isten teremtett minket ilyennek - kinek kinek világnézete szerint. Ki mondta neked, hogy ez nem normális? Kinel van arra hatásköre, hogy eldöntse, mi normális mi nem.
Tudom nem egyszerû a helyzeted
válasza:Szóval, nagyon is tudom, hogy ez nem egyszerû szitu, tudom, min mész keresztül. Én is meg vívtam a magam harcát ugyanúgy, mint Te, csak annak már húsz éve. Amit megtanultam belõle, hogy az ember nem tudja kidobni a kukába az érzéseit. Hosszabb, rövidebb távon tehetünk magunkon erõszakot, de semmi értelme, mert csak boldogtalanok leszünk. Nem azért harcolunk magunkkal, mert ez szerintünk rossz - hisz kiskorodban nem ítélted el magad, pedig már akkor is ilyen voltál - hanem azért, mert a környezetünkben élõk tartják ezt helytelennek, és ezt súlykolják belénk. Boldog csak akkor lehetsz, ha elfogadod magad. Itt csak az a kérdés, a saját életedet akarod élni, vagy azt, amit mások várnak el tõled. Szerintem, aki igazán szeret, az olyannak szeret, amilyen vagy, és nem várja el tõled, hogy szenvedj - sõt, fontos neki, hogy boldog legyél.
Ha van kedved, szívesen beszélgetek veled privátban is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!