Leszbikus kapcsolatban élek, új helyre költöztünk és a szomszédunk mindenkinek pletykál rólunk. Mit tehetnék?

Sajnálom. Azt hiszem, ez velejárója lehet ennek az életnek. Azért kérdeztem, hogy eddig hogy viselted.

A svájciak toleránsabbak lennének?

Ne bújkálj, ne szégyelld magad, az nem tesz jót neked. Majd megunják a csámcsogást. Minden csoda 3 napig tart...

(Persze én könnyen beszélek, a helyedben én is megszenvedném... de így bátorítalak, hogy ne törődj ezzel. Nyilván furcsa nekik, de talán egy-két ember idővel megbarátkozik az egésszel, és rájön, hogy jó fejek vagytok).

EGYSZERŰEN SZARD LE. Miért, kik ők? A gonosz pletykás öregasszonyok? Hogy ha egy család meg emiatt elpártol tőletek, még jó, hogy nem barátkoztatok össze velük komolyabban. Vállaljátok fel magatokat, és minden rendben lesz.

De azt nem értem, hogy miért jöttetek vissza. Itt azért sok a homofób, meg amúgy is szar az ország.

Ne foglalkozz velük, mást úgysem tehetsz.

Ti felvállaljátok magatokat és mivel a homoszexualitás témája még mindig vitatott téma sok helyen, ezért lesznek elegen, akik nem fogják jó szemmel nézni.

Az előítéletekkel teli, intoleráns, szűk látású és megrögzött személyek közül sokakat nem lehet megváltoztatni soha, egyszerűen vannak dolgok amik nem változnak és személyek is, akik nem változnak, de vannak mások is, akik ha megismernek titeket, mármint a szexuális preferenciáitokon túl is, akkor befogadhatnak és jó kapcsolatot alakíthattok ki egymással. Ez utóbbiaké a normális hozzáállás, mert egy embert nem a szexuális irányultsága alapján ítélünk meg.

Én heteroszexuális vagyok például, de semmilyen különösebb érzést nem vált ki belőlem, ha valaki azt mondja magáról, hogy homoszexuális. Számomra olyan, mintha azt mondaná, hogy 35 éves, vagy hogy Norvégiában született, vagy hogy kertész.

Toleráns vagyok, mert láttam elég homoszexuális párt, akik felnőtt, érett emberek és becsületesen dolgoznak, kifogástalan viselkedésük van. S akkor ott van egy heteroszexuális házaspár, ahol a férfi egész nap kocsmában van és veri a feleségét, amikor hazaér, na ez az, amely megmutatja az ember értékét elsősorban, nem pedig az, hogy kihez vonzódik.

Ha két ember boldog egymás mellett, úgy hogy amúgy nem tesznek semmilyen kárt a környezetükben, akkor mi oka volna bárkinek is kifogásolnia az életüket ?

Mindenki úgy él, ahogyan teljesnek érzi magát és amíg az ember végzi a kötelességeit, addig megvannak a jogai is- és a jogok ezen esetben főképp a szabad akaratra vonatkoznak.

Ennek a megértéséhez kell egy adott értelmi szint is ( amivel sok személy nem rendelkezik ). Ezért ilyen személyeket kell keresni.

És azt is érdemes megfigyelni, hogy kinek milyen az élete. Azok az emberek, akik besavanyodott, unalmas, vacak életet élnek, azok mindig hajlamosabbak lesznek a keserűségüket másokra vetíteni.

Szerintem próbáljatok nem foglalkozni a szomszédokkal. Ha találkoztok velük a lépcsőházban, utcán, vagy akárhol (és még tart a köszönőviszony), köszönjetek nekik (ha nem, akkor ne). De különösebben ne törődjetek azzal, hogy mit mondanak, vagy hogyan néznek rátok. Ha azt látják, hogy kicsit sem érdekel titeket a véleményük, és boldogok vagytok így is, úgy is, egy idő után megunják, hogy kibeszélnek titeket. Találnak majd más hülyeséget, amiről pletykálhatnak.

A másik megoldás az lenne, ha új helyre költöztök, de ez nem egy könnyen kivitelezhető dolog...

Remélem jobb lesz idővel a hangulat és tudtok majd nyugodtan élni. :)