Hogy tudom ezt feldolgozni?

Ez a kérdés, már többször felkerült, csak aztán figyelmen kívül hagytam, mert nem igazán tudtam elfogadni. Sajnos mostmár szinte biztos, hogy más vagyok. Fiú vagyok, és van egy fiú osztálytársam, akibe nagyon belezúgam. Én egy elég beszédes típus vagyok, de csak ővele nemrudok beszélgetni, mert izgulok. A múltkor egyik órán előttem ült, és kilógott az alsónadrágja, én meg erre felizgultam , majd összeélveztem a nadrágom. Amikor mellé ültetnek, egész órán áll a..... A múltkor meg mikor öltöztünk tesi után megvártártam még leveszi a rövidnadrágját, majd amikor ez megtörtént szóltam neki, hogy jőjjön a padomhoz, mert adok a dezodoromból. Oda is jött, és elkezdett beszélgetni, úgy, hogy egyszál alsóban volt, így nagyon közelről láthattam, de fantasztikus volt. A baj az csak az, hogy ő biztos nem olyan, mint én. A legnagyobb álmom az, hogy lássam meztelnül, de sajnos erre nincs sok esély, mert nemtudok vele barátságot kiépíteni. Szerintetek hogy dolgozzam fel ezt az egészet? Nagyon rosszul esik, hogy senkinek nem beszélhetek, én nem oszthatom meg a fiúknak, hogy képzeld ez a csaj tetszik. És a legrosszabb az, hogy mindenki elvárja a hetero életet, én pedig nem vagyok rá képes. Próbáltam jó csajokról képeket nézni hátha, de..! Nem jött be. Sokan mondják, olvastam, hogy ez tinédzserként még normális, de nálam ez már évek óta tart. Ráadásul iígy vagyok, mert van egy haverja, aki a múltkor alsóban rácsapott a fenekére, mikor le hajolt, és nem történt semmi, és belegondoltam dejó lenne nekem is ilyet csinálni.