Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fogadjam el magam? Nem megy.
Sziasztok! Rengeteg ehhez hasonló kérdés található már az oldalon,de mivel teljesen tanácstalan vagyok, kiírom a saját történetemet. Hátha valaki hasonló helyzetben van.
Az egész alsóban kezdődött, még első osztályban. Itt elhívtam egy srácot a mosdóba, és csináltunk egy-két dolgot. Aztán iszonyú stresszes lettem. Emlkészem milyen nehezen tudtam bemenni suliba. Minden reggel görcsölt, fájt a hasam, vécére kellett mennem. Az alsó tagozat további évei szépen lassan elteltek. A felsőt új suliban kezdtem, mert elég gyenge volt az első sulim. Itt ötödik-ben volt egy srác, aki iszonyúan hiányzott, mikor elment, hatodikban nem volt semmi érdekes, a hetedik, nyolcadik érdekesebben telt. Hetedikben összejöttem az egyik osztálytársammal.(csaj) 3 hónapig voltunk együtt, de soha nem mentünk randira, puszinál tovább nem is jutottunk. Jó volt, szerettem, de nem volt jó kapcsolat szerintem. Voltak bizonyos ruhái, amikben kifejezetten taszított, csókot, szexet nagyon nem tudtam volna elképzelni vele. Ekkoriban iszonyatosan bunkó voltam mindenkivel. Mindenkit kibeszéltem, gerinctelen voltam, így kiutáltak a többiek.
Elhatároztam, hogy ezt nyolcadikra megváltoztatom. Jófej, elfogadó lettem a többiekkel, nem beszéltem ki senkit. Visszafogadtak, jó osztályunk volt. Azonban már hetedikben is, és ilyenkor is sokat fantáziáltam fiú osztálytársakal. Mindig volt valaki, aki iránt érdekődtem, de ez kb. hónaponta változott. (De azért volt egy két-három állandó srác.) Emlékszem volt egy gyerek, aki mindig mindenkit ölelgetett viccből, mert hogy "baráti ölelés". Nagyon jól estek az ilyenek.
Eközben szépen lassan depressziós lettem. Kezdtem azt érezni, hogy nem vagyok önmagam, nem érdekelnek úgy a dolgok, mint régen, nem vagyok lelkes, az önbecsülésem nullára csökkent. Aztán fájó szívvel elbalagtunk.
Jött a középiskola. Ekkor teljesen fejre fordultak a dolgok. Elég erős depresszióban szenvedtem, elmentem pszichológushoz. Mondtam neki, hogy vonzalmat érzek a fiúk iránt, de azt mondta, ne aggódjak, ez majd megváltozik. Otthagyatunk egy rakat pénzt, de igazi segítséget nem adott. (A témát anyukámmal már jóval ez előtt megbeszéltem, de azt mondta ők szeretni fognak, akármilyen is leszek.) Eközben még nagyon abban bíznak, hogy ez megváltozik majd.
Az osztályban mindenki fiú. Mindenki. Szüleim a környezetemet okolják az érzéseim miatt. Szerintük, ha több lánnyal találkoznék, megváltozna a nézőpontom.
Itt is állandóan srácokat nézek meg. Hozzájuk bújnék, vágyok valakire. Nem is "Szeretném, ha szeretnének" -Ady, hanem azt szeretném, ha szerethetnék valakit. De nem lehet. Nem lehet, és nem is merem.
Van egy srác, aki már két éve tetszik. Most végzős vagyok. 10. óta kedvelem őt. De barátnője is volt6van, fix, hogy nem éreznem semmit, és csak lejáratnám magam. Nem fogom elmondani neki, mit érzek. Pedig iszonyatosan vágyok rá. Ő az egyik legjobb barátom, és ez visszafele is igaz, de félek, ha elmondanám a dolgokat, akkor elveszteném az egyetlen igazi barátomat is.
Nem gyakran járok sehova. Sőt. Ritkán. Egyedül vagyok. Ne tudom ezt megemészteni. Nem merek belemenni semmibe, nehogy miattam legyek később más. Gyakran sírok esténként, el vagyok keseredve. Nem tudom mit tegyek.
Tavaly felkerestem egy másik pszichológust is. Elmondtam neki mindezt. Szerinte nem fog ez változni. Szerinte fogadjam el magam. Nyisak arra, amerre hajlok. De ez nem megye nekem. Elzárkózom a gondoltattól is. Én is bízok benne, hogy ez változni fog, de közben egyáltalán nem érdekelnek most a lányok.
Ő tanított relaxációs technikákat, valahoyg elvagyok most depresszió nélkül magamban, de néha feljön az az egész, és akkor megzuhanok. Tanácstalan vagyok. FÉLEK. Nem lehet így jó életem. Hogy lesz családom. (Tudom lehet, de szerintem az nem normális.)
Rettegek a jövőtől. Közben magam emésztem fel. Minden reggel görcsbe állt gyomorral megyek suliba. Meg akárhova. Nehézséget okoz, hogy elmenjünk néha kocsmába, haverokkal fotózni, vagy akár magántanárhoz. Ja, és nem tudok máshol aludni. SEHOL. De nem is bírom, ha náram aludnak. Lányok még talán ok, de, srácok aemmiképpen. Félek, hogy olyan történik, aminek nem szabadna.
"Röviden" ennyi. Azt érzem, hogy teljesen egyedül vagyok ebben a világban, nem tudom kire támaszkodjak. Szörnyen vágyok arra, hogy valakinek szeretetet adhassak de nem lehet. Nem akarok senkinek csalódást okozni.
Kétségbe vagyok esve. Mindenhol azt írják, hogy fogadjam el magam, de reménytelen.
Mit tegyek? Valaki volt már hasonló helyzetben? Marad/változott a dolog?
Aki végigolvasta, annak iszonyatosan köszönöm! U.I 18F, elírásokért bocsánat!
válasza:Hát amiket itt leírtál, azokon át kell esni. Idővel minden jobb lesz.
Ami engem illet, az én osztályomban is csak srácok voltak. Én egyetem első évében fogadtam el magamat. Még most is emlékszem, ahogy a tükör előtt álva próbálom hangosan kimondani, hogy “meleg vagyok”, de nem jön ki hang a torkomon.
21 évesen comming outoltam a legjobb barátaimnak, mindenki nagyon jól fogadta és olyan erős barátság alakult ki a barátaimmal (főleg srácok), hogy simán tűzbe tennénk egymásért a kezünket. Egyébként ennyi idősen voltam először együtt sráccal is. Most is egy boldog kapcsolatban vagyok, és egyáltalán nem változtatnék már magamon. A szenvedés akkor múlik el, ha szembe nézel a félelmeiddel. Szerintem egy meleg srácnak a valódi boldogságot hozó élete a comming out után kezdődik, és mindenki maga dönti el, hogy 15-20-30 éves koràtól szeretne boldog lenni, vagy egy életen át utálja magát. Onnantól, hogy lesz**od mások véleményét, valami eszméletlen király lesz az életed hirtelen.
válasza:18 évesen valószínűleg nem kamuzol, mint az itteniek legtöbbje! Van benned annyi kurázsi, hogy leírj egy egyoldalas "dolgozatot" a problémádról. Én úgy gondolom, hogy valamilyen szinten minden emberben ott van a saját nem utáni vonzalom is, hisz ilyesmi a barátság is, de ezt az emberek vagy nem érzik erősen, vagy elnyomják magukban a társadalom elítélései miatt. Szerintem mindenképpen össze kellene jönnöd egy lánnyal, hogy kiderüljön mi lenne ha....
Erre akármilyen, mindenrekapható lány is jó lenne, főleg ha meg is tudnád vele beszélni, a helyzetet.
A telizacskó rossz tanácsadó! :-)
Akkor kiderül, hogy az a dolog nem neked való, és akkor sajnos valakinek el kell mondanod hogy nagyon bejön neked! Mivelazt hiszem a heterok vannak többen, a lehetőségeid nem korlátlanok. De én pl. ha egy meleg srác odajönne hozzám hogy pipázni szeretne, nem lennék kiakadva. Igent, vagy nemet mondanék, és nem is kürtölném világgá. Persze a világon nem mindenki ilyen. Én azt hiszem kicsit óvatösan kezd el őpíteni az életed. És mivel szégyelled ezt a dolgot, (igazából nincs miért) ne verd nagydobra, és ne okoz megbotránkoztatást!
De az életed úgy éled ahogy neked jó! Vagy ahogyan Te megengeded magadnak!
válasza:Nem lehet mit írni!
Tudod az okot, észleled a tüneteket, részese vagy a következményeknek.
Nem kell egyebet tenned, minthogy elfogadod magad, és teszel azért, hogy legyen olyan valaki, aki elfogad ilyennek.
Ha az a jóbarátod, akkor még könnyebb is lehet tenni, változni!
Köszönöm a válaszokat, hasznosak voltak!
Nem is gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi gyűlik össze. :)
És szerintetek semmi esélye annak, hogy ez megváltozzon?
válasza:Azt kéne felfognod, hogy azzal , hogy meleg vagy az égvilágon semmi baj nincs. Mégis ki mondta hogy csak fiúknak és nőknek szabad összejönni? Az ilyen isten meg a természet f**ágokat hagyjuk,mert isten nem beszél senkihez, (a létezéséről nem nyitok vitát), a masodik pedig hogy mar az ókorban, sőt az állatvilágban is jelen van/volt a homoszexualitás. Lényegében csak nem p**cit hanem f**zt nyalsz. Mi ezzel a baj? Hihetetlenül banális viselkedés ezért bárkit is elítélni.
Az meg hogy a szomszéd Jancsi azt mondja hogy a "rak egye ki a szívüket ezeknek a b**iknak" ki a francot érdekel? Ne hagyd már hogy mások mondják meg hogy ki legyél es hogy élj. Ez a te életed.
Mellesleg nagyon szimpatikusnak tűnsz (bár én lány vagyok) de ha van kedved beszélgethetnénk , szívesen meghallgatlak bármikor.
L/Bi
válasza: válasza: válasza:Nagyon tetszik a #2es álltal megfogalmazott “Onnantól, hogy lesz**od mások véleményét, valami eszméletlen király lesz az életed hirtelen.” pontosan így gondolom én is! Erre a szintre kell eljuss te is!
Először engedd el azt a gondolatot, hogy mi van ha valaki megtudja. Ahogy írtad, nincs sok barát és fontos ember az életedben, a többi meg gondoljon amit akar.
Aztán próbáld eldönteni, hogy hova is húz a szíved és ismerkedj. Idővel próbáld ki a szexet is, akár fizetős verzióban (persze védekezve!) - én is úgy vesztettem el, nem vagyok rá büszke, de nem mertem akkor még máshogy ismerkedni.
Hidd el, ahogy ezeket megvalósítod, a lelki problémáid meg is fognak szűnni! A kétséget a magabiztossággal tudod elűzni, hajrá! 😉 27/F (m)
válasza:Sok újat nem tudok mondani, inkább csak megerősítem az előttem írókat. A szavaid alapján úgy tűnik, hogy a fiúk utáni vonzalmad nem fog változni. Könnyű azt mondani, hogy fogadd el magad, mert mindenki máshogy éli meg. Vann akinek (neveltetés, környezet miatt) ez szinte elképzelhetetlen, de igazából ez lesz az egyedüli megoldás. Ha magadba tartod, elnyomod, akkor még tovább fog emészteni, és garantáltan rossz következményei lesznek. Elszigetelődhetsz, kapcsolataid felszínessé válnak, tönkre mennek, saját testi-lelki egészséged is veszélybe kerül. Tapasztalatból beszélek.
Talán az egyik legfontosabb dolog, jog tudatosítsd magadban, hogy ez nem ördögtől való dolog, és nem is rajtad múlik. Viszont az igen, hogy mennyire nehézíted meg saját életedet. Kezdetnek szerintem beszélgess coming outolt melegekkel, hogy lássad, van élet a heteroszexualitáson túl, és sokkal jobb, mint amiben most te vergődsz. Ez jó kezdet lehet az önelfogadáshoz, megnyíláshoz. Utána jönnek maguktól a dolgok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!