Azt hiszem, beleszerettem egy hallgatómba, mit tegyek?

Egy dolgot tudsz tenni: mégiscsak kideríted valahogy, mi nála az ábra. Nyilván nem lehet csak úgy neki szegezni a kérdést, az rossz esetben következményekkel is járhat. De a diszkrét nyomozásnak vannak egyéb formái: kell hozzá fantázia, és rá kell szánni az időt. Ha másképp nem megy, hát rá is lehet kérdezni, de közben nem kell a rákérdező személyét (vagyis magadat) felfedni. Ez a kulcsa dolognak. Anno - internet előtt - ezt úgy oldották meg, hogy névtelen levelezéseket folytattak egymással a fiatalok. Talál az illető magánál egy cetlit: „Egy lány vagyok a szomszéd osztályból, tetszel nekem, de félek, hogy neked nem tetszenék, pedig szívesen leveleznék veled ezen a titkos helyen...” Tulajdonképpen a „lányt” ki is lehet hagyni a mondatból. Ha ő automatikusan lányra gondolna - mert azzal vannak tele a vágyai - már azzal is sokat elárult magáról. Születtek már ilyenekből hosszas levelezések, ha más nem, sima barátságok. De nem illik idegenként kifaggatni, sem összehazudozni magunkról mindenfélét. Kell valami semleges téma, lényeg, hogy meg kell teremteni egy olyan bizalmi viszonyt, hogy már ő maga akarjon beszélni saját magáról. 5-6 levélforduló után azt is fogod tudni például, hogy az előző barátnője hogy elbánt vele, és hogy ő még mindig őt szereti. Na, ez esetben te is tudod már, hány az óra. De persze megtudhatsz számodra tetsző dolgokat is. Csak mivel mindenki automatikusan titkolja, ha meleg, így azt nem fogja elmondani egy ismeretlennek. Aki viszont nem meleg, az minden további nélkül el fogja ejteni, hogy a lányokkal hogy áll. És számodra azzal is megvan a válasz. Vagy egész egyszerűen megkérsz valaki meleg ismerősödet - akinek köze sincs az egyetemhez, és azt se lehet tudni, hogy hozzád köze van - hogy kérdezzen rá ő. Csak aztán el ne vigye...

Egyébként, amíg a tanár a diákja iskolai teljesítményét úgy értékeli, ahogy az őt valóban megilleti, akkor magánvéleményem szerint azt csinálnak az iskolafalon kívül, amit akarnak. Felnőttek, nem kisiskola ez már. Persze az ilyen helyzet sosem szerencsés, ahogy a főnök-titkárnő viszony sem. Neked is azt tudnám ajánlani, hogy kivárod, míg levizsgázik, és nem vagy már tanára. (Gondolom, ez nem tart évtizedekig.) Főleg a tanuló érdekében korrekt így. Nem helyénvaló ezzel megzavarni, akkor sem, ha tényleg meleg, plusz még be is jönnétek egymásnak. Koncentráljon inkább a tanulmányaira, aztán a nagyvilág.

Amikor valaki szerelmes, akkor sokszor olyan jeleket vél látni, amik nem léteznek. Nem mondom, hogy éld bele magadat. De azt se mondom, hogy ne. Ahhoz, hogy az ember találjon valakit, lehet, hogy előtte 99-szer koppannia kell, de ha ezeket nem járja végig, akkor biztos nem jut előre.

Ez elég meredek helyzet, sok buktatóval.

Oké, hogy ez már nem gimi, itt már mindenki önálló felnőtt, de hidd el, sokaknak tényleg csak addig tart a szimpátiája, ameddig jók a jegyei. Ha te igazságosan rossz jegyet adsz neki - arra, amire nem is lehet jót -, már nem biztos, hogy ugyanúgy fog tekinteni rád. Hadd ne folytassam, ez milyen buktatókat rejthet.

Na meg egyelőre még semmit nem tudsz róla, és egy sima összenézésbe nem kéne messzemenő következtetéseket belegondolni.