Hasznos lenne az iskolákban beszélni a homoszexualitás elfogadásának fontosságáról?

sztem felesleges. általában az emberiességről kéne sokat beszélni. ott van a gond, hogy a másik ember homoszexuális, zsidó, vagy egyéb, amiről nem is tehet, de erre már egyesek rámondják nagyon szépen h dögöljön meg és hasonlók. na ez a baj. az emberek többsége nem gondolkozik, alapból gyűlöl olyanokat, akiket személyesen nem is ismer, de bizonyos előítéletei már vannak.

nem is a homoszexualistást kéne elfogadni, hanem általában az irántuk érzett gyűlöletet kezelhetné mindenki. aztán olykor a gyűlöletre ők is gyűlölettel válaszolnak, ami megint nem jó, hát ez van, az ember már csak ilyen, nem lehet megváltoztatni.

Szerintem egyszerűen nem kéne, hogy téma legyen, semmilyen szinten. Nem azért, mert a szőnyeg alá kell söpörni a dolgot, hanem mert mindenkinek a magánügye. Mégis kit érdekel, hogy otthon ki mit csinál, ha ezzel másoknak nem árt?

Kicsit más a szituáció, de a sztori érdekes szerintem:

Unokatesóm kislánya (az egyszerűség kedvéért legyen Kati) óvodába ment, volt a csoportban egy cigány kislány. Teljesen normális családból, tiszta gyerek, korának megfelelő értelemmel. Kati odament hozzá játszani, el is voltak jópár órát együtt, mikor Katihoz odament egy másik gyerek és azt mondta, hogy ne játsszon a cigány kislánnyal, mert cigány! Kati meg otthon kérdezgette a szüleit, hogy "Mi az a cigány?" és "Miért nem szabad vele játszani?".

A kiscsaj nem igazán látta a különbséget, mert otthon nem volt téma mások etnikai hovatartozása.

Na ezaz!

Nem kell vonulgatni. Én sem vonulok, mert heteró vagyok.

Meleg büszkeség? Ez nem érdem, ez egy állapot. Olyan, mintha és büszke lennék rá, hogy barna a hajam és nem szőke.

Nem kell róla beszélni, ha nem tolják az emberek arcába a "problémát", akkor nem foglalkoznak vele