Én egy 19 éves külföldi fiú vagyok. Olyan 13-14 évessen jöttem rá hogy meleg vagyok. Akkoriban nem is csináltam belőle gondot, azt hittem hogy elmúlik. De nem így történt. Lehettem olyan 15 éves amikor az anyum leültett a konyhában és elkezdte mondani, hogy már kezdek érett lenni meg ilyen s*xhez kapcsolatos dolgokat, azt is megkérdezte hogy a lányokat vagy a fiúkat szeretem. Ekkor már tudtam hogy más vagyok, de nem tudtam elmondani ennyit válaszoltam: -Szerinted? - Lányokat? - Én erre nem szóltam semmit elmosolyintottam magam és ennyi. Téma ezzel le is lett zárva. Szüleim engem nagyon szeretnek, mivel főleg egyke vagyok, ez is nagy problémát okozott nekem, mivel ki visz haza majd unokát. Észrevettem hogy az anyutól meg az aputól is eltávolodtam, nem azt mondom hogy nem beszélünk, nem tudom inkább zárkozott lettem. Soha nem beszélgettünk, mindketten sokat dolgoztak/nak hogy mindent nekem tudjanak megadni / jól éljünk. Kb. 17 éves koromtól kezdtem minnél zárkozottabb lenni, sok volt a hangulatingadozás, szeretet hiány és észrevettem hogy kezdek depresszióba esni. Esténként rengeteget sírtam hogy miért pont én, az öngy*lkosság is eszembe jutott, de nem volt rá erőm se merszem mindig azon gondolkodtam ha most meg*löm magam a szüleim megint csak szenvedni fognak és ami állandóan kattogott a fejembe hogy a tem*tésemen nem lesz ott senki, mert engem senki nem szeret (erről most is nehéz még írni is...jelenleg ismét a könnyeimmel küszködöm.) Nehéz esték voltak és senkinek nem tudtam/mertem elmondani és ez minden csak magamba zajlott le. Nagyon megváltoztam elkezdtem enni, ingerlékeny lettem, társaság/szórakozás kerülő, igazi barátaim se voltak/vannak, szüleimtől eltávolodtam, tehát mindennel megszüntettem a kapcsolatomat ahonnan sérelem érhet. Kifele mindig szépet csak a szépet mutattam, mosolygós, vicces, sokak szerint magabiztos. Pedig amim abszolútt nem volt az a önbizalom. És egész idő alatt attól féltem ha szüleim megtudják megútálnak, kidobnak, és nem fognak szeretni. Mindezek tetélyében még kényszerbeteg is vagyok amit nem tudnak. Lassan 1 éve (szebtember) pontosan nem is tudom nem is akarom délután anyum kint volt a konyhában, nekem már olyan 3 hete azon járt az eszem hogy el kell mondanom mert ha nem megb*londulok. Kimentem hozzá ő a tv nézte én már olyan rosszul voltam idegileg hogy elkezdtem könnyezni. Észrevettem és elkezdte kérdezgetni mi van velem..én meg akkor is semmi. De hogy mondjam el, de minnél jobban elkezdtem sírni de nem szóltam egy szót sem vagy azt hogy nem mondom el mert nem fogtok szeretni. odajött hozzám és legugolt. Elkezdte mondani: mi a baj meg*ltél valakit?, lesz unokám (na itt már szinte ordítottam, remegtem), még felsorolt olyan 7-8 dolgot erre mind csak csoválni tudtam a fejem, mert belül ordítottam hogy meleg vagyok de a számon egy hang se jött ki és aztán: a fiukat szereted? erre nem volt semmi reakcióm és olyan 2-3 még megkérdeszte. Aztán felállt és visszaüllt a helyére. Én csak reszketve sírtam/ordítottam ő nem szólt semmit olyan 4-5 perc után amikor kezdtem lenyugodni akkor azt mondta hogy mennyek mosakodni. Azután elkezdett kérdezősködni mikortól tudom és még emlékezett arra amikor azt kérdezte hogy a lányokat vagy a fiúkat szeretem. Mondom neki tudom, igen tudom azt is hogy hogy "válaszoltam". Akkor el kezdte mondani mennyi bántások fognak érni mondom ezek nem érdekelne tik érdekeltek hogy már nme fogtok szeretni. Anyum ezt úgy vette hogy elmúlik és ez csak olyan pillanatnyi megingás. Olyat példékat momndott hogy a hajam égnek állt- azt vettem ki a szavaiból hogy ez átt megy rajtam és holnap már másként fogom gondolni. Meg azt a kérdését bírtam: És honnan tudod hogy meleg vagy? Aztán a se*filmekre rákérdett hogy milyet néztem csak meleget vagy heterosat is. Mondtam neki mind kettőt de engem a meleg izgatott fel, erre azt mondta az nem lehet nem szép sze*elmeset néztem és azért nem tetszett. Aztán rátért a se*re..se*eltem e már lánnyal vagy fiúval én azt mondtam hogy nem, akkor hogyan tudod hogy meleg vagy. Úgy hogy már fiúval le*eküdtem de ezt inkább nem mondtam el. És azt mondta hogy itt a téma lezárva ezt töbet hallani se akarja és én lányt fogok hazavinni, én meg erre de én akkor is a fiúkat szeretem, anyum igen?, na apád mindjárt otthon van és akkor elmondhatod neki, de kiváncsi vagyok mit fog ő szólni. Mondom nem fogom elmondani (1 nap egyszer ezt elég volt eljátszani)de pedig igen mert addig nem mehetek sehova. Nekem már ekkora nagyon elegem volt és azt mondtam megpróbállok lányokkal ismerkedni, csak ne keljen elmondanom. Teltek a hónapok és valamit már nem tudom mit megigért hogy megvehetem és az üzletbe kérdezem tőle hogy akkor megvesszük ő hogy lesz unokám én erre hirtelen hogy nem ..akkor nem. Nem is vettük meg. Ez évben voltunk kirándulni Horvátországban és nem vagyunk nagy úszok az anyummal az apummal ellentétben tehát általában úszópárnán voltunk. És első nap nem de második nap levittem a napszemüvegemet és abban voltam a vízben megkérdezte kiket nézel (mert általában a part felé voltunk fordulva) Egyszer megkérdeztem viccből hogy jól áll a hajam. Anyum erre: melyik cs*csösnek akarsz tetszeni én erre elmosolyintottam magam közben csóváltam a fejem, vagy mell nélküli. Mondom ja de nem is reagáltam rá mert csak vicc volt a kérdésem. Utolsó nap mondom az apumnak én nem maradhatnék itt egyedül nektek kell már menni munkába én itt el lennék, persze nem maradtam volna. Apu kiment a konyhából erre anyum milyen ma*mot néztél ki a parton hogy maradnál itt vele. Mondom neki senkit, de komolyan voltak helyes fiúk de nem fogok külföldiekkel összejönni. Szombaton meg anyu, apu, én elmentünk az apum barátjához ment a tv és egy meleg fiú olyan lányosan elkezdett ott beszélni. Apum ez biztos b*zi nézd meg hogy beszél, ez ha nem b*zi akkor...(nem fejezte be), apum haverja ilyennel ha találkoznák az utcán lek*pném. Én megmerevedve ültem ott semerre nem mertem nézni csak le magam elé. Aztán másról kezdtek el beszélgetni. Ha minden jól megy akkor lassan Magyarországra megyek és nem kell otthon burokban élnem. Ez a fajta megnyilvánulás a szülőktől, főleg az anyumtól aki tudja (ő az egyedüli) elfogadható hogy ennyire már már rasszista? rövid életem hosszúra sikeredett ezért elnézést kérek. Válaszát előre köszönöm. Viszlát.
válasza: