Más is van itt, aki gyakran elgondolkozik azon milyen lenne, ha felesége lenne, gyerekei meg normális élete?

Ilyenen szoktam én is szoktam gondolkozni nem vagy vele egyedül kérdező.

De jó lenne ha még baráti társaság is lenne mert akkor nem lenne olyan egyedül érzés.

Kérdező hány éves vagy?

14-es. Mit tanácsolnál annak aki céltalannak érzi az életét. Én sajnos így érzem. Nem tudom miért kelek fel reggel, megyek dolgozni, csak csinálom mert muszály. De nincs célom, nincs olyan dolog ami elöttem lebegne hogy az akarom elérni.

Idöröl idöre van 1-1 kissebb dolog, de végsösoron ha az megvan akkor megint ott vagyok hogy akkor most merre. Most is ez van. Tudom nekem kell megtalálni az utat, de néha attól tartok, hogy ahogy öregszem ez egyre nehezebb lesz. Elvégre az idö elöre haladtával inkább beszűkül a világ mint kinyílik.

Sajnos a 15-ösnek sokban igaza van :/

Akinek nincs párja, az ezeket átérzi mind.Ebben biztos vagyok.

Én már egy társat is örömmel látnék az életemben,de olyan dolgokra mint család, gyerek egyáltalán nem vágyom.

Igaz, már én sem vagyok fiatal.De sem a családomban,sem munkatársak között nincs olyan pár,akiről azt lehetne mondani,hogy igazi pár és mindenben társak. Sok a válás,élettársi kapcsolat,hitel és lakhatás miatti közös élet, ami jórészt dög unalom.Már harmincas srác is mondta, unja a nejét,unja a gyerekét,az egész taposómalmot.

Ezért érdemes ? Hát nekem nem, nem is kellene. Csak a társ, az nagyon...

Azért lehet célokatkitűzni, hogy ne unalmas legyen az élet!

Pl. el kell határozni, hogy eljutok ide-vagy oda. Rengeteg szép hely van a világban, és egy utazás során azért kialakúlhatnak barátságok, amiből esetleg társ is lehet! Nyitni kell a világ felé, nem beszűkülni a szoba falai közé.